Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM száma kevéssel emelkedett, de az összes többi országokban ugyanakkor lényegesen csökkent. Éspedig Belgiumban 718 ezerről 618 ezerre, Csehszlovákiában 740 ezerről 388 ezerre, Franciaországban másfél millióról 757 ezerre, Németországban 8 millióról valamivel több mint 7 millióra, NagyBritanniában 6,6 millióról 4,37 millióra, Olaszországban 2 millióról 200 ezerre, Svájcban 233 ezerről 155 ezerre, Kanadában 260 ezerről 152 ezerre. Az összes említett országokban együtt 24 millióról 16,5 millióra. A szociáldemokraták mérsékelt zajjal fogadták saját szaktekintélyük rájuk nézve igen kellemetlen adatait, amiket méghozzá saját hivatalos lapjuk útján ők maguk terjesztettek, de amiket közülük senki sem olvasott el. Akkor nem említettem, de köztudomású dolog volt, hogy a külföldi államok szakszervezetei legnagyobb részben és főleg éppen a legnagyobb létszámúak (német, angol stb.) pártonkívüliek, tehát nem is teljes egészükben voltak szociáldemokraták. Megjegyeztem, hogy az elmondottakat nem szenzáció keltése céljából tártam föl, hanem azért, hogy saját pártunk figyelmét is fölhívjam azokra. Mert „ezekből olyan tanulság vonható le, ami mindnyájunkat kell, hogy meggondolásra késztessen. (Úgy van! Úgy van! szociáldemokrata szakszervezetek képviselik a munkásságot. Zaj a szélsőbaloldalon.) De ezek még kevésbé hivatottak erre nálunk, ahol miként kimutattam, a szociáldemokrata szakszervezeti vezetők olyan alapszabályokkal tartják rabigában a magyar munkásokat, amelyekhez hasonlókat, nem hiszem, hogy külföldön megtűrnének. Éppen ezért [...], ha nálunk a munkásság megmozdul, esetleg nemzetellenes irányban is, ezt ne méltóztassék a magyar munkásság, a mi keresztény testvéreink rovására írni, (Helyeslés a jobboldalon és a jobbközépen.) hanem a hibát és a bűnöst az ő pártszakszervezeteik vezetőségében méltóztassék keresni. (Úgy van! jobbfelől.) A munkásság azért idegenkedik tőlünk, a többségi párttól, a kormánytól és sajnos sokszor a hazafiságtól is, mert nem találja meg bennünk védőit, támogatóit saját zsarnokaival szemben. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. - Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Magam részéről vallom, [...] hogy ezt az országot csak keresztény-nemzeti alapon lehet föltámasztani, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) amely alapon a szakszervezeti terrorral jelenleg leigázott munkásokkal együtt fogjuk megtalálni a boldogulás útját. (Zaj.) Nagyon szeretném, ha a tőlem elmondottakat ezen az oldalon is mindenki megszívlelné, és a magyar munkásság is tudomásul venné, mert mi igenis akarunk rajtuk segíteni. (Úgy van! Úgy van! A jobboldalon.) A törvényhozásnak kötelessége, hogy megmentse a magyar munkásságot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen — Zaj a szélsőbaloldalon.)" 116