Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ ÉN POLITIKÁM állapítható, hogy egyszerű, kérgestenyerű munkások írták. Ez a lap is panaszkodik a sajtószabadság megsértése miatt. Panaszkodik, hogy ezt a lapot bizonyos hatalmasságok meg akarják szüntetni. Ezt a panaszát szatíra alakjában közli a lapban. A szatíra legfelső királyi kézirat formáját viseli. Nagyon tanulságos ez: Méltóztassék megengedni, hogy fölolvassam. (Halljuk! Halljuk!) »Kedvelt híveink! Mi I. Gyula és I. Móric, (Elénk derültség) mint a magyarországi könyvnyomdai összmunkások felváltott vezetőuralkodói, teljes hódolatunkat küldjük azon hűséges bizalmiaknak, akik, habár nincsenek is azon a színvonalon, amelyen lenniök kellene, mellettünk kitartanak és mindent elkövetnek, hogy a Proletár meg ne jelenhessék. (Peyer Károly: Anarchista újság! Szeder Ferenc: nem keresztény fajvédő, anarchista volt.) Fájdalommal látjuk azonban, hogy még akadnak hűséges alattvalóink között olyanok, akik mernek más lapot is olvasni, mint amit mi megengedünk és mely a mi sérthetetlen személyünkkel foglalkozni is mer. Mi nem vagyunk Polónyi, Tisza vagy Apponyi, kik mindent eltűrnek. Mi nem születtünk grófoknak, hogy minket kifigurázzanak, mert mi szervezett uralkodók vagyunk, koronánkat a zsebünkben hordjuk. A pártnak megüzentük, hogy a pártadót behajtjuk ugyan, de a nyomdász-szervezet a mienk és schluss, mert mi nemcsak szocialisták, hanem kartellisták is vagyunk. Azt hisszük, nem vagytok ti, kedvelt híveink, olyan ostobák, hogy meg ne értenétek a mi taktikánkat. Bár küzdünk a militarizmus ellen, de nagyobb fegyelmet teremtettünk, mint Európa bármely uralkodója. Még egyszer is legfelsőbb elismerésünket és hódolatunkat kifejezve, reméljük, jövőre is ajtót mutattok a Proletár szedőjének, mert ez oly vakmerő, hogy az igazat az ember szemébe vágja. Az pedig nekünk nem tetszik. I. Gyula s.k. és I. Móric s.k.« (Élénk derültség.) „Nem tudom biztosan, hogy emez álneveken kiket kelljen érteni. De van itt ugyanebben a lapban (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. - Lendvai István: Halljuk! Szólásszabadság van!) egy versecske is, amely így kezdődik: »Fent a munkás mennyországban, A Gutenberg-palotában Háromságos nyomdászisten: Peidl, Lerner és Rothenstein«. (Derültség.) Ebből azt következtettem, hogy az I. Móric és I. Gyula nem más, mint Rothenstein Móric és Peidl Gyula, a mi tisztelt képviselőtársaink. Van ebben a lapban egy képes ábrázolat is, egy férfi arcképe, aki nagyon hangosan kiabál és föléje az van írva: »Amikor Rothenstein ellenzéki volt«. Ebből megtudjuk, hogy Rothenstein képviselő úr valamikor a szakszervezetben az ellenzék keserű kenyerét ette. Ma azonban hatalmon van a szakszervezetben, és íme, ahol ő hatalmat gyakorol, ott panaszkodnak ellene, hogy nem tiszteli a sajtószabadságot, nem tűri meg a munkásoknak talán egyetlen nyomdatermékét (Zaj a szélsőbaloldalon), és nem engedi, hogy a szervezett munkás-közvélemény megnyilvánulhasson. (Állandó zaj.) 109