Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM Rothenstein képviselő úr — állandóan az ő gondolatmenetéhez alkalmazkodom — beszédében arról is panaszkodott, hogy nálunk nincsen egyesülési jog, hogy a kormány elnyomja az egyesülési jogot. Panaszkodott amiatt is, hogy a kormány nem engedi meg, hogy egyesületek alakuljanak, nem láttamozza az egyesületek alapszabályait, és ha nagynehezen jóváhagyja valamely egyesület alapszabályait — természetesen a szakszervezetekre gondol —, legalább az ilyen engedélyezett egyesületeket engedné működni és engedné meg az egyesületeknek, hogy közgyűlést is tartsanak, mert az átkos kormány ebben még az alapszabályokkal bíró egyesületeket is meggátolja. Ezt itt a nemzetgyűlésen Rothenstein képviselő úr olyan ártatlan arccal és olyan meggyőződésteli hangon adta elő, hogy nekem kedvem lett volna tapsolni és azt mondani: bravó, Rothenstein úr, ezt jól játszotta. Mert a dolog éppen megfordítva igaz. A kormány, a belügyminiszter úr folytat harcot a szakszervezetekkel és követeli tőlük, hogy sűrűbben tartsanak közgyűlést. Éppen a belügyminiszter úr kifogásolja azt, hogy a szakszervezetek vezetői elsikkasztják a munkásszakszervezeteknek a közgyűléstartási jogát. (Úgy van! jobbfelől — Szeder Ferenc: Nem így van, biz az! Ez, tisztelt Viczián képviselő úr, nem igaz!) Önök nagyon jól ismernek engem. Tudják, hogy kemény igazságokat szoktam mondani, de ha valamit állítok, a bizonyíték máris a kezemben van. Ezúttal is így van, és ítélje meg nemzetgyűlés és az egész magyar nemzet, hogy kinek van igaza és kik azok, akik inkább védik a munkások egyesülési jogát, Önök-e vagy mi. Itt van a kezemben a Magyarországi Köznyomdai Munkások Egyesületének alapszabályzata." E szónál Rothenstein Mór közbekiált: „A Könyvnyomdászok Egyesülete fáj magának! Ezt nem sikerült elvenni és odaadni a ligának!" (Zaj.) Mindjárt feleltem neki: „Az kiabál, akinek a háza ég. Rothenstein képviselő úr kiabál, mert a nyomdász-egyesületben ő az elnök, és előre fél, mert ezekben az alapszabályokban olyan dolgok vannak, amiket ő nem szívesen tár a nyilvánosság elé. E szabályzat egyik szakasza akként rendelkezik, hogy rendes közgyűlést csak minden harmadik évben tartanak." Erre meg Peyer Károly kiáltott közbe: „És ez olyan nagy baj?" Jellemző a szociáldemokratákra, hogy támadták a belügyminisztert, nem engedi az egyesületeket elég közgyűlést tartani, és mikor azt mondtam, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, mert a belügyminiszter követeli, hogy kellő számú közgyűlést tartsanak és a szakszervezeti vezetők azok, akik ennek ellene szegülnek, a közbeszóló Szeder Ferenc meghazudtol engem. De mihelyt az alapszabályokból rájuk olvasom a háromévenkénti egyetlen közgyűlést, akkor meg már ők kérdezik, hogy mi baj van abban. Nyomban megfeleltem Peyernek is. Megmagyaráztam neki, hogy komolytalan önkormányzat az, amelyben csak minden harmadik évben tartanak köz110