Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

IV. AZ EN POLITIKÁM sem tagadták állításaim valóságát, sot Peyer Károly

150 ismételten is közbeszólt, és „okos, szép cikknek" mondta a Népszava fölolvasott cikkét. Beszédem további folyamán a magyarországi szabadkőművesek destruktív működéséről szóltam, hangsúlyozva, hogy kizárólag csak a magyarországi páholyokról beszélek és eszem ágában sincs ezekkel a külföldi páholyokat azonosítani. Úgy hiszem - mondtam —, hogy méltán nevezem ezek működését destruktívnak, mert ezt ők maguk is elismerték. Jászi Oszkár, a Martinovics-páholy főmestere jelentette ki 1911. február 3án tartott székfoglaló beszédében, hogy igenis „az összes szabadkőműves páholyok destruktívak", mert ők mint minden ostromló, előbb akarják bevenni a várat és csak azután fognak gondoskodni annak mikénti újjá építéséről. A szabadkőművesek lapjának, a Világnak 1919. január 2-iki számában Purjesz Lajos

151 főszerkesztő dicsekedett el azzal, hogy az 1918. októberi forradalom „kiverekedésének oroszlánrésze" az övék volt, annak a forradalomnak, amely annyi szerencsétlenséget és végeredményében a proletárdiktatúrát hozta hazánkra. Tény az is, hogy a szabadkőművesség öt taggal képviseltette magát a forradalom „Nemzeti Tanácsában". Ezután nemzetgyűlési beszédemben csaknem az összes páholyok határozataival bizonyítottam be, hogy azok örömmel üdvözölték a forradalmat, és tudatosan és rendszeresen készítették elő a proletárdiktatúrát. Végül a destrukció egy harmadik fészkére mutattam rá, nevezetesen a proletárdiktatúra külföldre menekült részesei és támogatói aknamunkájára. Ezek ott számos magyar nyelvű lapot adtak ki. Ezek közé tartozott a „Bécsi Magyar Újság", továbbá Garami Ernő

152 lapja, a „Jövő" és Göndör Ferenc

153 folyóirata, „Az Ember". Ezek nem elégedtek meg azzal, hogy hazug hírekkel és hamisított fényképekkel a leggaládabb módon igyekeztek rontani nemzetünk hírnevét és azzal sem, hogy Garami Ernő lapja (1922. január 3-iki számában) úgy írt hazánkról, mint „görcsökben fetrengő, beteg országról amely nem ura szavának, tettének", hanem ugyanez a lap ezenkívül azt is írta, hogy a beteghez „igenis orvosnak kell jönnie és be kell avatkoznia". De „nem elég a demars, amely csak fenyeget és követel. [...] Ha a kisentente erre nem vállalkozik [...] Akkor nem szabad elfelejteni a kisen150 Peyer Károly (1881-1956) szociáldemokrata politikus, képviselő, a két világháború közötti magyar baloldali ellenzék egyik vezetője. 151 Purjesz Lajos (1881-1925) újságíró, a polgári radikálisokhoz és a szabadkőművesekhez közel álló Világ с napilap felelős szerkesztője 152 Garami Ernő (1876-1935) szociáldemokrata politikus, a Népszava főszerkesztője, a Berinkeykormány kereskedelmi minisztere. A Tanácsköztársasággal szcmbenállt. A Jövőt Lovászy Márton volt függetlenségi politikussal együtt indította. 153 Göndör Ferenc (1885-1954) szociáldemokrata újságíró 103