Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)

VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM tudjuk őrizni a jövő számára, de csak úgy, ha két irányban különös gondossággal leszünk." Nevezetesen ha az ínségtol leginkább szenvedő társadalmi osztályok ügyét fölkaroljuk és ha azt a féktelen izgatást, ami mindenütt folyik, megszüntetjük. E végből sürgettem főként az okszerű földreform igazságos és célszerű végrehajtását és a földmíves-munkabérek rendezését, de közbiztonsági szervezetünk célszerű kiépítését s a destrukcióval és izgatással való erélyes szembeszállást is. Ezután a destruktív erők mérlegelésénél mindenekelőtt a magyarországi szociáldemokrácia tévelygésére mutattam rám. A szociáldemokraták ezúttal jutottak be először a parlamentbe, éspedig 25 mandátummal. Ok voltak a nemzetgyűlés legnagyobb ellenzéki pártja. Első megjelenésük legkevésbbé sem volt bizalomgerjesztő. Ők, akik magukat sohasem magyar, hanem „magyarországi" szociáldemokrata pártnak nevezték, első megjelenésük alkalmával tüntetően és nagy föltűnést keltve, katonás rendekben egyszerre vonultak be az ülésterembe, mindnyájuk gomblyukában vörös szegfűvel.

148 De még kínosabb föltűnést keltettek programmjuk ismertetésénél. Vezérük, Peidl Gyula

149 pontonként ismertette követeléseiket és végül így szólt: „Nem titkolom, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt programmja ennél lényegesen messzebbmenő követeléseket tartalmaz. Ki kell jelentenem, hogy ehhez mi ragaszkodunk és megvalósításáért változatlanul küzdeni fogunk." Pár nappal ezután tartott beszédemben ebbe a kijelentésbe kapcsolódva vetettem föl a kérdést, hogy vajon mik lehetnek a szociáldemokráciával az elmondottaknál „lényegesen messzebbmenő", de elhallgatott követeléseik. E kérdés fölvetése kétségkívül jogosult volt olyan párttal szemben, amely kevéssel azelőtt nyeregbe segítette és maga is támogatta a proletárdiktatúrát. Mindjárt magam adtam meg saját kérdésemre a választ azzal, hogy fölolvastam a szocdem párt hivatalos szócsövében, a Népszava 1918. december 22-iki számában, „A szocialisták és a polgári társadalom" címmel megjelent cikket. A szocdem párt, miként előbb már említettem, alkotmány ellenére bár, de teljhatalmon volt, mikor e cikkben kijelentette, hogy ők teljesen azonosítják magukat Marx kommunista kiáltványával, és őket a bolsevikiektol nem a kommunista végcél, hanem csakis a módszer, a taktika és a tempó választja el. Ellenben áthidalhatatlan szakadék „tátong" köztük és a polgári társadalom között, melynek ők „halálos ellenségei" s amelyet ők meg akarnak dönteni. E leleplezésre a szociáldemokraták nagy zajt csaptak, de egyetlen szóval 148 Erről lásd: Ismerkedés a piros szőnyegen, Magyarság 1922. június 20., 3. 149 Peidl Gyula (1873-1943) szociáldemokrata politikus, 1919-ben miniszter, majd augusztusban hat napig miniszterelnök 102