Ablonczy Balázs szerk.: Viczián István: Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 8., Szentendre, 2007)
VICZIÁN ISTVÁN: ÉLETEM ÉS KOROM De ellenjelöltjeim is voltak. Ezek egyike a tápióbicskei csizmás kisgazda és korcsmáros, Juhász József, kit saját községének csaknem egész népe, élén Zubek Bertalan kántorral, lelkesen támogatott. De a bicskei esperes plébános és többek között a Bicskén lakó kisgazda Bitskeyek is mellém álltak. Másik ellenjelöltem, az ellenzéki Biró Imre Boldizsár 145 (korábbi nevén Berger Jekev) fővárosi újságíró volt. Ez már egy évvel előbb megtelepedett Györgyén, s a györgyei magyarok között jó előre egyengette magának a talajt. Le is kenyerezte jó részüket. Hogyisne, mikor Györgyén majdnem mindenkinek volt valakije, aki a kommün idején megtévedt és utána fogságba került. Biró Imre Boldizsár mindig nagy részvéttel volt ezek iránt, és mikor olvasta az újságban, hogy a kommün kisebb bűnösei általános amnesztiát kaptak, megígérte valamennyi érdekelt családnak, hogy személyesen fog Budapesten közbenjárni, hogy hozzátartozójukat kiengedjék a börtönből. Föl is utazott Pestre, és alig tért vissza, a börtönbe került györgyeiek tömegesen jöttek haza. Érthető, hogy ezekután Györgyén nagyon sokan nála följebb nem esküdtek, és más községekbe is híre ment az ő nagyszerű „befolyásának". De azért nekem is volt Györgyén is valamekkora pártom, mert ott volt a népszerű és mindig jókedvű Sallay József, a györgyei katolikus kántor, akinek helyén volt az esze és magyar szíve, és őrá is sokan hallgattak. Első programmbeszédemet március 25-én (1922) délelőtt tartottam Nagykátán. A városház erkélyéről beszéltem óriási közönség előtt. Keresztény-nemzeti politikát hirdettem, s a hatás kedvezőnek látszott. Még aznap Katáról nagy kísérettel vonultunk Bicskére, és ott is nagy közönség teljes nyugalommal hallgatta beszédemet. Éjjelre Patay Samuéknál szálltunk meg Pándon és másnap délelőtt ott, délután pedig Szentmártonban beszéltem. Az indulás jó volt és a folytatás is a többi három községben, Szelén, Györgyén és Farmoson. Célzással képviselőelődömre, aki fut-fát ígért, még azt is megígérte, hogy a Tápión gőzhajók fognak járni, de nem tett semmit, én azt hangoztattam, hogy semmit sem ígérek, de tőlem telhetően cselekedni fogok a haza érdekében és minden igaz ügyet, de csakis az igazt, fölkarolok. De ezzel még nem volt elintézve a választási harc. A választás napja még messze volt. Szorgalmasan kellett látogatnom a különböző gazda- és iparosköröket s a privát házakat, hogy lehetőleg mindenkivel megismerkedjem. Aztán minden községben újabb népgyűléseken szóltam ismét a választókhoz, sőt már tettekkel is bizonyítottam, hogy jól képviselem odafent az igaz ügyeket. Keglevich Gábor, aki nagyon sok jót tett Nagykáta községgel, hívta föl figyelmemet, hogy a kátaiak régi vágya a heti állatvásár-tartási jog megszer145 Biró Imre Boldizsár (1891-1951) újságíró 100
