Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Nagy Varga Vera: Újabb adatok a kulákok üldözéséhez Cegléden és környékén
núsítottak, internálótáborokba zárták. Az internálás, amely nem mindig járt együtt vagyonelkobzással, a börtönhöz hasonló körülmények között munkatáborokban történt. 21 Reggel Ferencné közlése szerint a férjének és más ceglédieknek a Markóban kellett jelentkezniük. Aki dolgozni akart, azt munkatáborba vitték, az említettek így kerültek Sajóbábonyba. A közrend szempontjából veszélyesnek tartott személyeket a társadalom egészséges gondolkodású közösségeitől elkülönítették és rendőri felügyelet alatt tartották. Ezekről az átnevelő munkatáborokból nagyon kevés a hiteles adat. Inkább visszaemlékezésekből tudjuk, hogy elhurcoltak árdrágító, árurejtegető, szabotáló kulákokat Recskre, Tiszafüredre, Nyíregyházára és a „Békeváros" építésére Kazincbarcikára. 22 A politikai üldözöttek körét emlegetve sok szó esett már a hortobágyi hodályról és a recski táborról a magyar Gulag-szigetek során. Az 1954-ben várossá előléptetett Kazincbarcikát építő „kulák-puhító" táborokról azonban még kevés ismerettel rendelkezünk. A foglyok által 1951 őszétől tákolt vizes barakkok Kazincbarcikán, Szuhakállón 1956. október 26-ig őriztek rab munkásokat. A recski tábor 1953-ban Nagy Imre intézkedése nyomán megszűnt, az előbbiek még tovább működtek. 23 1953-ban megszüntették az országban az internálótáborokat. A kitelepítettek és internáltak sorsában az 1953. július 23-ai amnesztia hozott döntő fordulatot. A kegyelmi rendelet 748.000 emberre terjedt ki, ezek közül 115.761 személy szabadult polgári és katonai börtönökből. A kitelepítést és az internálást egy a közkegyelemmel egy időben hozott minisztertanácsi határozat oldotta fel, illetve szüntette meg. 1953. október 31-ig tűzve ki ezek teljes körű lezárását. 24 A táborokban megfordult személyek teljes számáról hiteles adatok nem állnak rendelkezésünkre. A kuláknak nyilvánított társadalmi réteg körülhatárolása Az 1948-49. évi kulák korlátozó rendeletek megteremtették a jogi kereteket arra, hogy büntetőeljárást indítsanak azok ellen, akik a rendeletekben előírt normákat, kötelezettségeket nem tudták teljesíteni. Ebben a korszakban a bíróságok nem voltak pártatlanok. A Belügyminisztérium a „demokratikus törvénykezés" követelményeként meghirdette a pártos ítélkezés elvét: a kihágási bíráskodás az osztályharc fegyvere volt a nép ellenségeivel szemben. Eszköze volt a feltétlen engedelmességre kényszerítésnek. 25 Virágh Ferenc a kulákréteg körülhatárolásának kezdőpontját 1948 nyara teszi, a progresszív mezőgazdaság fejlesztési járulék elrendelésével a 15 kh-nál nagyobb területű gazdaságok után. 26 Kávási Klára országos összesítő adatai alapján, 1949. április 2-ig 2.192 fő ellen került sor a gabonabeszolgáltatási és az őszi mezőgazdasági munkálatok ellenőrzése kapcsán a kulákokkal szemben rendőri, bírósági intézkedésre. A 24.000 forintig terjedő pénzbüntetés, föld- és cséplőgép- és teljes vagyon elkobzás mellett az 1-10 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtottak száma 160, 38 személyt internáltak, gyújtogatás miatt egy halálos ítélet volt. 1736 esetben azonban Belügyminisztérium III/1-2. Vármegyei és községi osztályának kimutatása szerint a büntetési tételek ismeretlenek. 27 Magyarországon 1950 márciusában a népbíróságok megszüntetésekor 7 országos büntetőintézet működött: Budapest, Márianosztra, Állampuszta, Sopron és Szeged városában. Ezek mellett Állambiztonsági Büntetőintézet volt a váci fegyház, mely az ÁVH felügyelete alatt állt. A több évre vagy életfogytiglanra ítélt foglyokat fegyházakban, büntetőintézetekben őrizték. 28 92
