Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Művészettörténet - Horváthné Farkas Ildikó: Egy 17. századi fatáblás könyv restaurálása
(Mellékletnek mintát tettem el a bindekből és fűzőcérnából, későbbi anyagvizsgálathoz) A bordaközöket piros színű papírral kasírozták le. A kasírozó anyagból kis darabkát vizsgálatra félretettem. A vizsgálat eredményeként beigazolódott, hogy a kasírozásra rongycellulóz papírt alkalmaztak, az általánosan használt pergamen helyett. A lapok között felhalmozódott szennyeződéseket, amelyek a hajtási élekben gyűltek össze, ecsettel kisöpörtem. A táblákon fennmaradt előzéktöredékeken a bejegyzések vízoldhatóságát ellenőriztem, s mivel a tinta vízben nem oldódott, fixálást nem végeztem. Ezután a táblákon megmaradt előzéktöredékeket leáztattam. A bőrrel borított tábla alá szívópapírt tettem, hogy az esetlegesen kiszivárgó vizet felitassa a tábla alól. Az előzékre, az előzék méretére szabott vízzel átitatott szívópapírt, erre fóliát terítettem, és súllyal nehezítettem le. Többszöri ellenőrzés után a kellő mértékben átnedvesedett, fellazult előzéket lefejtettem a fatábláról. Ezek után szárazon leszedtem a borítóbőrt, és likkerrel a szennyeződésektől megtisztítottam. A nedves kezelés előtt a címoldalon lévő bélyegző, s a tintával írt bejegyzés oldás próbáját vízzel végeztem, s mivel sem, a pecsét sem a tinta nem oldódott fel, ez esetben sem volt szükség fixálásra. A lapok mosása kézmeleg zsíralkohol-szulfátos vízben szitanyomó sziták között történt. A szitával való mozgatás megakadályozta a lapok további sérüléseit, beszakadozásait. A lapok többszöri tisztavizes öblítése után kalciumhidroxiddal (Ca(OH) 2 ) savtalanítottam a lapokat. Általában a pH = 5,5 alatti értékeket tekintik veszélyesnek, a táblázatból jól láthatjuk a papíron a mért savtartalom 5,5 pH felett van. A kalcium-hidroxiddal való semlegesítés célja, hogy nem túlságosan lúgos vízben nem oldódó pufferanyag képződjék és a papír pH értékét 7,0 - 8,0 között tartsa. A lapokat kb. 25-30 percig tartottam az oldatban, majd lenehezítés nélkül szobahőmérsékleten szárítottam meg. A megszáradt leveleket összehordtam, majd leválasztottam a legjobban sérült első és utolsó hiányos íveket. Ezeket az íveket hiányaik miatt papíröntéssel egészítettem ki. Az öntéshez dezintegrátorban a következőképpen készítettem a rostkeverékeket. Szulfátfenyő Sr 35°és lenpamut Sr 50° őrlésfokú rostokat 3:1 arányban kevertem össze. A pép színét a lapok színéhez igazodva Pergasol festék hozzáadásával festettem meg. Ezt a festéket papíriparban használják, kötőanyag nélkül a rostokat színezi meg. Öntéskor ügyelnem kellett arra, hogy a javított rész ne legyen az eredetinél vastagabb. A kiöntött lapokat szárítás után filcek között préseltem ki. Következő lépésként Klucel G és Glutofix vizes-alkoholos oldatával itattam át, erősítettem meg a lapokat. A többi ív külső lappárja kettészakadt, valamint apróbb hiányok gyengítették meg. Ezeket a külső leveleket vékony japán papírral ragasztottam össze, az apróbb behasadásokat is japánfátyol papír beragasztásával javítottam ki. A könyv lapjának színéhez festett fátyol-és japánpapírt használtam a kézi pótlásoknál. A ragasztásokat Glutofix 600-márka nevű metil-cellulózzal végeztem. Az új előzéket a könyvtest szétbontásakor megfigyelhető technika szerint készítettem el. Anyagként hozzá a Csepeli Papírgyárban kísérleti mintaként gyártott rongypapírt választottam ki. A könyv előzéke két darabból készült, a darabokat füllel hajtották meg. Fűzése a hajtásban futott végig az egyik lap alkotta a táblára kiragasztott tükröt a másik a röplapot. A javítás után az ívfüzetek sorrendjét ellenőriztem, majd az íveket egy napra présbe helyeztem. Fűzés előtt a könyv íveit azért kellett lepréselni, mert a szétszedéskor és a javításkor a lapok közé sok levegő került, valamint a gerincnél megduzzadtak az ívek. 373
