Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Művészettörténet - Horváthné Farkas Ildikó: Egy 17. századi fatáblás könyv restaurálása

Az új bordákhoz, az eredetihez hasonló kenderzsineget választottam, a fűzéshez 100 %-os pamutból gyártott 20-as horgoló fonalat használtam, az eredeti fűzéshez használt len fonál kereskedelmi forgalomban nem kapható. Az eredeti fűzéstechnikát követve fűztem fel az íveket. E szerint ívközépen bordák szélességében dupla cérnaszál fut. A valódi bordára fűzött könyv gerincét lekalapálni nem szabad, mivel a kalapálástól a bordák meggyűrődhetnek. Ezért minden ív végigfűzése után a gerincet csonttal jól lesimítottam. A könyvtest felfűzése után híg enywel a könyv gerincét leenyveztem. A bindek végeit arc és hátoldalon kibojtoztam, legyező alakban szétterítve keményítővel leragasztottam az előzék visszahajtott fülére. Fontos, hogy a leragasztáskor a zsinegeket vékony rétegbe húzzuk szét, ellenkező esetben az előzék alól átdudorodik, és ez a könyv szépségét lerontja. A könyvtestet meggömbölyítettem, ezúttal a gerincét újból leenyveztem. A könyvtest nem volt ereszreverve s így gömbölyítést követően, hogy a fatáblának nyílásban legyen helye deszkák között - enyhe ereszt - préseltem bele. A bordaközöket keskeny pirosra festett papírcsíkokkal kasíroztam le. A felhasznált papír megegyező az előzékhez választott kísérleti papíréval, amely jó minőségű és erős is. A festését akvarellfestékkel végeztem el. Száradása után 2,5 %-os Regnál-alkoholos oldatával erősítettem meg a papírt s rögzítettem a színt. Az oromszegő eredeti alapja pirosra festett pergamencsíkból készült, amely összezsugorodott, fejnél lévő 50 %-a megsérült, hiányos lett. Ezért szükség volt új.oromszegők elkészítésére, amelyhez én is pirosra festett pergamen alapot készítettem. Az oromszegő alap két vége gerincen túlnyúló, ami szintén a fülecskére van kiragasztva. Az oromszegő két tűvel varrott, amelyhez, az egyik szálhoz színezett fűzőcérnát, másik szálhoz gyárilag színezett gomblyukvarró fonalat használtam. Az oromszegő a hurokkötőkön kívül eső részen az íveket összefogja, valamint a könyv oromrészét díszíti. A könyvtest ezzel elnyerte végleges, eredeti alakját, ezért az új tábla elkészítése volt a következő feladatom. Az eredeti fatábla összeszáradt, valamint a hátsó tábla hosszirányban kettéhasadt. Az új tábla készítését az indokolta, hogy a keresztirányban összezsugorodott táblákat használva, nem lett volna pereme a könyvnek. Az új táblához 4 mm vastagságú bükkfából a könyvhöz méretre szabtam ki az első, s hátsó táblákat. Három oldalán bejelölés után ráspollyal rézsutoltam a tábla széleket. A táblákon a szíjak és peckek helyét vésővel és lombfűrésszel alakítottam ki, mintául használva az eredeti táblákat. Az eredeti kötéstechnikát követve a fatáblákat enywel a betáblázó csíkra ragasztottam fel. A régi bőrborítás rossz állapota miatt indokoltnak tartottam, hogy a gerincre egy új bőrborítás kerüljön a régi, hiányos, töredezett gerincbőr alá. A pótláshoz az eredeti borításnak megfelelő növényi cserzésű kecskebőrt választottam. Az eredeti barna szín eléréséhez, festéséhez fémkomplex США Irgaderm színezéket használtam. A bőr kétszeri átfestésével értem el az eredetihez igazodó színt. Ez a típusú folyékony színezék mélyen felszívódik a növényi cserzésű bőrök rostjai közé, így erősebb átszíneződéssel mély, telt színhatás érhető el. A bőr száradása után széleit megserfeltem, s elkészítettem a félbőr kötést. A gerincbőrt megkentem keményítővel, és hagytam, hogy jól megpuhuljon. Bőrfelhúzáskor a kiragasztott oromszegő alap miatt nyílásban a bőrt bevágtam. A bordák formáját legjobban bordafogóval tudjuk kialakítani, ennek hiányában vastagabb fűzőcérnával kötöttem le, hogy a bőr jól a gerinchez ragadjon. A lekötőcérnát csak a teljes száradás után távolítottam el. A fatábla széleit az elvékonyított bőrszalaggal körbeszegtem a bőr mozaikszerű pótlásához. A régi fatáblákról lefejtett borítóbőrt, 374