Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Vajdai Ágnes: „Templomot építettünk” (Egy német múzeumpedagógiai kezdeményezés Bonnban)

volna lehetővé ezek megépítését. A nehéz építészeti megoldásokat is került akarták, ezért olyan leegyszerűsített formákat választottak, mint például a félkörívben végződő szentély esetében annak derékszögűvé alakítása. JÁTSZVA TANULÁS A múzeumi foglalkozásokon a hatéves gyermektől kezdődően az érdeklődő huszonévesekig bárki részt vehetett. Korosztályonként külön-külön feladatokat és képzést kaptak. A kisebbeket, az alsó tagozatos korosztályt oly módon készítették fel a templom megépítésére és az építkezés módjának megismertetésére, hogy külön erre a célra kifejlesztett és előre gyártott építőkockákból kirakhattak egy románkori templomot. Az építőkockák hungarocellből készültek egyforma méretben és formában, azaz hasáb és kocka alakzatok voltak. A gyerekek így maguktól könnyedén felépíttették kicsi makettként a hosszhajóval, oldalhajóval, kereszthajóval és szentéllyel rendelkező kis templomot. Az összeragasztott elemekből így elkészült templomokat végül kifestették a megfelelő színek alkalmazásával. Ezzel a módszerrel a gyerekeket játszva tanították meg a románkori templomok szerkezetének a megismerésére. AZ ELSŐ ÉPÍTÉSI SZAKASZ: HÚSVÉT-BOKRÉTA ÜNNEP Pa első szünidei napon a kicsik és a nagyok az építési területen egy hosszú mérőszalaggal kimérték a templom méretét és sarokpontjait, majd azokat kis zászlókkal jelölték meg. Ezután következett az alapkő letételének ceremóniája, ahol ünnepélyesen felolvasták az alapító okiratot. A gyerekek ezután mindnyájan aláírták a papírt, aki pedig nem tudta azt a nevével ellátni, csak három + + +-et rajzolt rá. Az összehajtott iratot berakták a jelzés értékű hungarocell alapkőbe és elhelyezték középre. Ez a nagy hungarocell tömb később a szentély egyik falazó eleme lett. A második szünidei napon a kicsik és nagyok belécezték az építési helyet. így egyesült erővel elkészült a 3,5 méter magas keretácsolat. A lassan körvonalazódó épület egyes részei láthatóvá váltak: a szentély, a kereszthajó, a hosszhajó és a két oldalhajó. A harmadik szünidei napon érkeztek meg az építéshez a nagy hungarocell tömbök, melyeket a kicsik fáradhatatlanul cipeltek be, majd kezdődhetett a falazás. Az első tetőszerkezeti elem már korábban elkészült egy külső támogató cég által, melyet a felnőtteknek csak rá kellett illeszteni a vázra. A külsőtéri munkák mellett párhuzamosan folyt a múzeumban a műhelymunka. Itt azok a gyerekek készítették a belső berendezési tárgyakat (ereklyetartó, szárnyasoltár, hímzett falikárpit, gyertyatartók stb.), akik inkább ezt szerették csinálni és nem vettek részt az építkezésben. A tavaszi szünet utolsó napján vidám bokrétaünnepet rendeztek. Egy régi szokás felelevenítésével, a májusfa kitűzésével, ahol az összes építőlegény és segédlegények a szüleikkel együtt vidám ünneplésben vettek részt és ezzel véget ért a tavaszi szünettel záródó első építési szakasz. MÁSODIK ÉPÍTÉSI SZAKASZ: NYÁRI SZÜNET A szünidők közötti időszakban hétvégeken is folyt a munka, mind a templomépítésnél, mind pedig a műhelymunkákban. Néha az építési terület úgy nézett ki, mint egy csatatér. A következő összefüggő foglalkozás sorozat a nyári szünidőben volt. Az egyhetes program végére elkészült a szentély, a kereszthajó és a tetőfedés egy része, a padozat és a falazatban az ablakok helyei. A tetőfedését a könnyű szerkezet miatt vékony farostlemezzel oldották meg, és erre kátránypapír került burkolásként. 308