Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Vajdai Ágnes: „Templomot építettünk” (Egy német múzeumpedagógiai kezdeményezés Bonnban)

A fugázás és egyéb kőműves munkálatok mellett elkezdődött templom külső és belső falának kifestésé. A szomszédos románkori templomoknál látott középkori színeknek megfelelő sötétpi­ros csíkozást kapott a kiugró lábazat, valamint a felül körbefutó díszpárkány és az oromfal szegé­lyei. Okkersárga lett a tető díszléce és néhány más szegélyezés, sötétszürkét a körbefutó díszítés­nél használtak. Eközben a benti műhelymunkák tovább folytak és a legidősebb résztvevők által elkészültek az ólomkeretes üvegablakok, amelyek szentélybe kerültek behelyezésre. Az egyhetes foglalkozás utolsó napján egy érdekes középkori szokást elevenítettek fel, miszerint ha az épület karzata, kereszthajója, vagy legalább fél hosszhajója készen volt, akkor a püspök felszenteli a készülőfélben lévő munkát. Az ünnepség megtartásához a szomszéd városba kellett utazni a püspökért, aki el is jött és felszentelte a félig kész épületet, majd jelenlétében a szent ereklyetar­tót is felállították a szentélyben. A felszentelés után középkori ünnepi játékok vették kezdetét a városban, a kolbászsütéstől kezdődően a medvetáncoltatásig, és ezzel a vidám ünnepléssel befe­jeződött a második építési szakasz a nyári szünidőben. HARMADIK ÉPÍTÉSI SZAKASZ: ŐSZI SZÜNET (CSÚCSIDŐSZAK) Az őszi szünetben befejezték a hosszhajó építését és a tetőszerkezetet, kivéve a két oldalhajó­nál, ahol még fedél nélkül maradt az épület. A nagy tolongásban új építőmesterek jöttek a hely­színre - mivel sok gyermek szeretett volna közreműködni az építkezésben -, és ekkor végezték el az ablaknyílások kivágását és a keretek beillesztését. Eközben a benti műhelyekben készült a kazettás mennyezet darabjainak festése, valamint a keresztelő medence mintázása agyagból. Az utolsó szünidei napon a múzeumi munkatársak és a részt vevő nebulók egy meglepetéssel ké­szültek fel az érdeklődő felnőttek és szülők fogadására. A félig kész templomban felállították a majd teljesen kész épület 1: 5 arányú kicsinyített makettjét, amelyet az őszi szünet utolsó napján lehetett csak megtekinteni. Ezzel befejeződött a harmadik építési szakasz, melyet egy kis zsúrral zártak. NEGYEDIK ÉPÍTÉSI SZAKASZ: KARÁCSONYI SZÜNET A negyedik építési szakaszban befejeződött az oldalhajó tetőfedése, valamint az elmaradt kül­ső és belső épületfestések, fugázások. Helyére kerültek a gyerekek által készített színes mű­anyagból készült ablakok, az agyagból formált és kiégetett padozat, a szentély és hosszhajó mennye­zetét fedő kazetták, a szárnyasoltár, a keresztelőmedence, a falképek a bejárat mellé, az oltárasz­tal és annak térítője, a falikárpit oltárkereszttel, és az elmaradhatatlan templomkönyv, a História Domus. Az elkészült „gyermek" templom és belső berendezési tárgyai mind egytől egyig csodála­tos gyerekalkotások voltak, melyeken látszott az alkotás és munka igaz öröme. A bonni nebulók az egyéves múzeumi program keretében valóban életszerűen ismerhették meg a románkori temp­lomok csodás világát, azok nemes egyszerűségű építészeti formakincseit. Azt hiszem, hogy ezek a gyermekek a program befejezése után is szeretni és tisztelni fogják e régmúlt időben épült templomokat. LEGSZEBB RÉSZLETEK: AZ AJTÓ ki egykori románkori templomok ajtajai rézből vagy fából készültek. A gyermekek által az igazi bronz kiöntése és megmunkálása ebben az esetben technikai nehézségeket okozott volna, 309

Next

/
Thumbnails
Contents