Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Asztalos István: A Báró Podmaniczky család

Asztalos István A báró Podmaniczky család A Podmaniczky család aszódi ágát Podmaniczky I. János (1691-1743) alapozta meg. Bár ifjúkoráról; tanulóéveiről szinte semmit sem tudunk, felnőtt életének bizonysága szerint iskolázott, a jogban kiemelkedő ismeretekkel rendelkező, a magyar, a latin, a szlovák és - feltehetően - a német nyelvben is jártas ember volt. Mélyen hívő evangélikus, ám az irodalmat és más művészeteket is kedvelő lehetett, hiszen vallásos témájú verseket írt, házában művészi feladatot adott Mányoki Ádámnak. A szerény vagyonú felvidéki köznemes 1715-ben, Aszódon kötött házasságot Osztroluczky Judittal és ezzel egyszeriben Pest vármegye legvagyonosabb, legtekintélyesebb birtokosai közé emelkedett. A birtokokat hozó nagyasszony határozottságáról, férjét segítő, családösszetartó erejéről, a gazdálkodáshoz is kitűnően értő feleségről a korabeli dokumentumokból szerezhetünk ismereteket. A máig virágzó és kiterjedt családot alapító házaspárnak kilenc gyermeke született. A felnőtt kort megélő lányaik a kor kiválóságaihoz (br. Orczy Lőrinc, Bujanovszki János Sándor, Beleznay Miklós) mentek feleségül, két fiúk (II. János (1718-1786] és I. Sándor [1723-1786]) pedig a család idősebb, illetve a fiatalabb ágának a megalapozói voltak. A Habsburgokhoz való hűségük, vagyonuk, a közéletben betöltött súlyuk és szerepük elismeréséül a két Podmaniczkyt és leszármazóikat II. József császár 1782-ben bárói rangra emelte. Mindazonáltal a Podmaniczkyak a XVIII. században az evangélikusok (és általában a protestánsok) szabad vallásgyakorlásáért küzdöttek, közülük többen a felvilágosodás híveként a magyar nemzeti mozgalmak, a reformkori előnemzedék élharcosai közé tartoztak. Ki kell emelni az idősebb ágból magát az alapítót, II. Jánost, aki iskolázott, a tudományok iránt különösen fogékony ember volt. Aszódi kastélyában kialakított nagy könyvtárában szívesen időztek a kor jeles tudósai. Érem-, fegyver- s természettudományi gyűjteménye is említést érdemel. Fivére, I. Sándor bejárta Európa országait, latin nyelvű útinaplójában és emlékkönyvében a művelt világ kiválóságainak a bejegyzéseit találjuk. II. János fia volt I. László (1747-1803) huszárezredes és József báró (1756-1823), korának egyik legkiválóbb magyar államférfia, akit Berzeviczy Gergely így jellemezett: „Kétlem, hogy századunk tíz ilyen színvonalú embert hozott volna létre". Említésre érdemes még az idősebb ág utolsó férfi tagja, Géza báró (1839-1923), aki a gazdasági és politikai életben kiemelkedő munkássága mellett a tudományban is jeleskedett, kis-kartali csillagvizsgálójában figyelemre méltó tudományos eredményeket, sikereket ért el. A fiatalabb ág jelesei közé tartozott II. Sándor (1758-1830), aki igazi európaiként Schillerrel, Goethével, Basedow-val s a francia felvilágosodás jeleseivel állt kapcsolatban. Akárcsak legfiatalabb testvére, Károly báró (1772-1838), akiről kicsit bővebben emlékezünk meg, mivel személye témánkhoz szorosan kapcsolódik és a ma élő Podmaniczkyak az ő ágából sarjadtak és sarjadnak. Károly báró 1783-tól Pozsonyban tanult. Lelkesedett a modern eszmékért, a haladó magyar mozgalmakkal is kapcsolatba került. Erről és későbbi tanulmányairól így írt fia, Frigyes báró: „Atyám mint fiatal ember a Martinovich-féle összeesküvésbe keveredvén, Bécsbe internáltatott. Ezen időt felhasználta arra, hogy az orvosi tudományokkal foglalkozzék. Utóbb megkegyelmez283