Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jakus Lajos: Fejezetek a 200 évig Pencen élt zsidók életéből

Ignatz Gasparus cutibos questor A penciek csak User Gáspárnak titulálták, bőrökkel, jobban mondva gyűjtésével foglalkozott, öreg zsidó, akinek tette ugyan név nélkül, Petőfi révén, bekerült a magyar irodalomtörténetbe. 1835 karácsonya hetében az aszódi latiniskola tanulói vakációra mennek. Csörföly István penci tiszttartó kocsija már ott várakozik, hogy gazdája fiát, Lajost és három iskolatársát Pencre szállítsa. Az egyik fiút, Dlhányi Zsigát szintén Pencre várja haza édesanyja, két esztendeje laknak ott, amióta a szomszédos Csőváron édesapja, ottani evangélikus lelkész elhunyt. A másik Jakubovics János, a cinkotai evangélikus lelkész kilenc gyermeke közül egyik, karácsonyra Csörföly család vendége. A negyedik fiú pedig néhány hónapja került Aszódra, Petrovits Sándor, a szabadszállási mészáros fia, édesanyjának húga Pencen házvezetőnő a Kosztolányi családnál. Pencre utazásukról majd 46 év múlva, mint kiskőrösi evangélikus lelkész emlékezik vissza Kemény - volt Jakubovics -János, de már nem Petrovics, hanem Petőfi Sándorról s Dlhányi helyett Delhányi Zsigáról.

98 Aszódról indulva, a Galga völgyén, Ácsán keresztül, Csővárt elhagyva, a falun túl lejtős, csúszós, havas országúton Hársvölgyben történik velük a baj. Kemény János így emlékezik róla: „Csővár alatt, a penci völgy kezdetén kocsink felfordult, rúdja eltörött, mi pedig egymáson keresztül szóródtunk ki a kemény fagyos és részben havas kocsiútszélre. Míg a baleset minket jajveszékelésre indított, Petőfi folyton kacagott és élcelet felettünk. Különösen pedig Dlhányi felett, kit mód nélkül szeretett és aki esés közben úgy belebonyolódott köpenyébe és a ráhullott szénaülésbe, hogy a földön elterülve sokáig nem tudott lábra kapni. Petőfi nagyon érdekes kalandnak tartotta ezt az esetet, különösen akkor, midőn a törött rúd miatt szekerünkön tovább nem haladhatván, egy szerencsénkre arra jövő penci bőrös zsidó a bőrökkel rakott szekér tetejébe szedett fel minket." Gáspár Ignácot Csörföly Lajos jól ismerhette User néven. Az öreg jó vásárt csinált ezen a napon, Galga völgyét végigjárva. Szekerét alaposan megrakta bőrökkel, öreg gebéje lassan poroszkálva terhével. A jószívű User egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ne segítsen a bajbajutott deák ifjaknak, amikor pedig éppen elég volt lovának eddig is a teher. Meg aztán az út is segíthet, mert Hrabinától Pencre lejtős az út, akár magától is legurul a szekér. Szóvei felkászálódtak a bőrök tetejére User invitálására. Kemény János további útjukról, illetve Petőfiről így emlékezik: „Ekkor széles jókedve támadt a felett, hogy milyen magas ruganyos és illatos alkalmatosságon utazik. Az öreg Csörföly aggódva hosszabb elmaradásunk felett, elibünk jött, s a falunktól mintegy negyed órányira találkozott velünk, de minthogy a bőrös szekér magasságában minket föl nem ismert, csak midőn a zsidót kikérdezé: nem találkozott-e egy diákokat szállító kocsival? ismert rá Lajos fia és ismertette meg magát is, Petőfinek nagy mulatságára." Kemény János beszámol még kétheti penci tartózkodásukról; szánkázva, csúszkálva, amiben Petőfinek különös kedve telt. Gáspár Ignácnak bizonyosan meghálálta Csörföly István, amit tett fia és pajtásaiért. Az öreg zsidó bőrös neve megtalálható az 1828. évi összeírásukban, majd 1837-ben, legutoljára 1840ben, de két évvel később neve hiányzik a penci zsidók közül, így már a Cintorinkában pihenhetett. 1839-ben utódja is akad, Volf József penci 60 éves, feleséges, szegény Vácon kerül összeírásra, bőrökkel kereskedik, semmije sincs. A mi Gáspár Userunknak kis házacskája helyén néhány négyszögöles telek ma már üresen áll a Petőfi utcában. 273