Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jakus Lajos: Fejezetek a 200 évig Pencen élt zsidók életéből

Cintorinka Kis temetőt jelent magyarul, a latinból képezett szlovák szó, a valóságban Pencen zsidó temetőre vonatkozott, mely a Menyecske hegy oldalában volt, addig, míg meg nem szűntették s tőle nem messze új temető helyét jelölték ki. Helyében szőlőt telepítettek, a penci zsidók pedig Cintorinkából sírköveiket átvitték az új temetőbe. Exhumálás nem mindegyiknél történt, később szőlőfordítás alkalmával így kerültek elő sírokból az ott eltemetettek maradványai. Az új temető Tuskolán dűlő hegytetője oldalán található. Legmagasabb peremén a Hantuch család két fekete gránit sírköve. Amikor délutánonként rátűzött a lemenő napsugár, a gránitkövek tűzben izzottak. Egyszer aztán néhány éve megszűnt ez a csodálatos látvány, a sírkövek eltűntek a sírról, a díszes vaskerítéssel együtt. Egyetlen fényképünk maradt róla, melyen még olvasható volt életkora Hantuch Jakabnak. Közelében felesége, Leopold Annáé lehetett. Gyermekük nem lehetett mert testvére, Rosenfeld Móric felesége örökölte utánuk a penci vagyonukat, így az 1888 után vásárolt nagyvendéglőt, melyet a közbirtokosság egyéb épületeivel együtt eladott. Az örökösöktől vásárolta meg 1909-ben Ewa Lajos az általa alapított Fogyasztási Szövetkezet számára." A temetőnek Cintorinkáról áthozott néhány sírköve megmaradt, héber feliratos, homokkőből készültek, írásuk nehezen olvasható. Egyiken kifaragva Juda oroszlánja látható. Több, később keletkezett sírkő a meredek partoldalból erózió útján is lesodródott, összetörve, lehet, hogy így pusztult el. Közben az erdő is fagyökereivel teljes pusztulásra ítélte a temetőt. A Pencen 200 éven keresztül itt élt zsidóságnak utolsó látható emléke megmentésére a múzeum tett lépéseket, azonban eredmény nélkül nem valósult meg, hogy néhány sírkövet megmenthessen az enyészettől. Hantuch család Pencen Pencen elsőízben 1805-ben találkozunk a Hantuch család nevével. Hantuch Jakab felesége Katalin panaszt tesz Dubraviczky felesége ellen. Hantuch Jakab fia Ábrahám 1807-ben a községi kocsmában pántlikát árulna, ebből folytatódik az ellenségeskedés, mellyel Baloghy Mihály és az elöljáróság foglalkozik. Hantuch kereskedő, de borral is foglalkozik, hordájának eltulajdonításával Miszlitz mészároslegényt vádolja. Fiai közül Ábrahám 1842-ben már Vácon lakott, kereskedő. Testvére Mojzes pálinkaégető, 1820-ban Bernát Jakab és Ádám társakkal a községi kocsmát és mészárszéket bérli 1828-ig. Bernát Ádám a Hrabinai csárda bérletét Hantuch Simonra és testvérére átruházza. Hantuch Simon zsidóbíró magatartását 1844-ben a Kohn-ügyben nehezményezi Gyürky segédfelügyelő. Pongrácz Tivadar vármegyei esküdt leváltja tisztségéről. 1848-tól kocsma és mészárszékbérlő. Neki a felesége Lénie, aki nem tud írni. Fiúk egyike Jakab-Kóbi 1864-től mészárszékbérlő 1848/49 után a volt urasági birtokok közül majorsági regale nélkül Hantuch Farkas tulajdona egy telek. A megváltott telek Hantuch Simoné. Hantuch Simon fia Jakab 1854-től mészárszék bérlő. Felesége Leopold Anna, neki testvére Rosoenfeld Mór felesége, így lett később a Hantuch-féle vagyon Rosenfeld örökség. Az első postamester Pencen Hantuch Salamon /Sajó/ 1861-től, hivatala saját házában. Előtte sörméréssel foglalkozott, hátrahagyott sörmérési tartozásának befizetése 20 Ft 50 kr. volt A közbirtokossági levéltárban 1861-től feladott levelekről postai díjnyugták 15 kr-ról szólnak. Hantuch Salamon 1876-ig postamester, utóda Weiser Andor. Saját házában, Rákóczi u. 32. (Vitányi-féle) volt az első postahivatal 1867. április 25-én a császári és királyi Posta Igazgatóság szerződést köt vele, meghatározza teendőit.

100 Hantuch Jakab és felesége kocsma és mészárszék bérleten túl a közbirtokossági téglaégetőt is bérelte 1865-ben Hantuch Jakab 1883-ban már a képviselő testület tagja. 1890-ben zsinagógát vásárol a zsidó hitközségnek a mai Zrínyi utcában, melyet emléktábla örökített meg. Hantuch 274