Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jakus Lajos: Fejezetek a 200 évig Pencen élt zsidók életéből

Jakus Lajos Fejezetek a 200 évig Pencen élt zsidók életéből Ó-mál, Új-mál szőlőhegy Pencen a középkorban Penc község 1946-ig Nógrád megyéhez, azóta Pest megyéhez tartozik. Történeti múltja a kőkorig nyúlik vissza. A magyarság megtelepedése a 900-1000-es évek elejére történt. A 13. századtól már feudális falu, első oklevele 1200-ban kelt.

1 Lakói foglalkozása addig főleg állattartás, nagy kiterjedésű erdeiben makkoltatás folyt. Az 1300-as évektől meghonosított szőlőművelésre térnek át, mivel lejtős, napsütötte domboldalai arra legalkalmasabbnak kínálkoztak s kiváló bortermést eredményezett. Egyetlen okleveles adat utal rá 1436-ból, amikor a Penczy család tagjai között Zsigmond császár-király rendeletére Pálóczi Máté országbíró Felső-Pencet kétfelé osztja.

2 Az Újmál nevű föld északi felét Penczi Tamás, a délit Gyárfás és Jakab kapja meg. Ez ugyan nem szőlőről szól, de a mái középkorban szőlőnek legalkalmasabb déli fekvésű hegyoldalt jelentette. Pencen később ez a déli fekvésű Újmál a Menyecske heggyel azonos, mely az országon is túl híres boráról volt nevezetes. Az Újmál mellett lehetett korábbi Ó-mál szőlőhegyük is a középkori oklevélben említett Penczi Tamás, a heggyel szembeni domboldalon kúriát építtetett, alatta hatalmas kőpincét a bordézsának. Legközelebbi írásos bizonyíték Penc szőlőműveléséről a török defterek összeírása 1546 és 1562-ból. Az előbbi évre must tizede Keszeggel együtt 600 pint, az utóbbi évben 1601 pintre emelkedett.

3 Sajnos, 1592-ben már semmi, mert közben a falu elpusztult, a portaösszeíró dica jegyzéke szerint: Exceptis portis suprascripto per Turcos et Tartaros depullato et combusta sunt. Possesiones est sequentur Penc inferior Penc superior.

4 (A török és tatárok által elűzött és megégett helységek, mint Alsó Penc, Felső Penc.) Alsó-Pencet 1651-ben Tarnóczy Mátyás váci püspöksége alatt a nógrádi kapitány négy év adómentességet adva, megkísérelte újra lakosokkal megültetni, de a szomszédos Ráddal együtt 1654-ben a tatárok pusztítása miatt ismét elnéptelenedett.

5 Ó-szállási borház dézsmapincéje Felső-Pencet csak egy és negyedszázad múlva a Penczi család lányági leszármazóinak örökösei majorságokkal kezdték megültetni 1725-től. Hat évvel később már 75 lakosát írják össze.

6 A falu belterülete és külső határa 1736-ban három földesúri család között felosztásra kerül. Előző években meglehetős nagy erdő „óriásokat", szőlőtelepítéseket végeztek. Ekkor a közbirtokosság elhatározza, hogy az Ó-szállási borház, mely a középkori Peczi-kúria helyén, a kőpince fölött kocsma is, „dolga eddig nagy confusioban lévén, hogy ezután az is rendesebben és hasznosabban follyék, a köz jövedelemből közönséges vendégfogadóház (azon nagy Pince, amely mostanában megh vagyon, köz Désma bornak tartására rendeltetvén) fogh építtetni és abban akár Hordó szerint, akár pedigh Arendaképpen fogh áruitatni."

7 így épült meg akkor a vendégfogadó, mely azóta többször bővítve, átépítve, a mai napon is fennáll. Hamarosan Alsó vagy Kispenc püspöki pusztán létesül másik kocsma, árendálója 1740-ben Pásztory Imre megyei ítélőtáblai ülnök, felesége Géczy Júlia a Penczi-familia leszármazója. Kocsmárosa 1743-ban Sági Ferenc.

8 Az 1740es évek elejétől, a nagy pestis járvány után Felsőpencet földesurai felvidéki falvaikból zsellérekkel 254