Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jeney Tóth Annamária: „Minőségbiztosítás” a kora-újkorban avagy céhek és szabályzataik a 17. századi Kolozsváron

jegyzőkönyvébe 1б17. decemberében maradt fenn egy bejegyzés, mely szerint Lusch Mihály nevű legény kontárkodott, Nagy Mihály mester állt jót érte, kezesként 1 forintot fizetett be a céh kasszájába 1617. december 29-én (az események április 10-én történtek).

45 Az ötvösöknek is igen nagy problémát jelentett kontárok léte és munkája Erdély szerte, ezért fordultak az ötvösök magához a fejedelemhez, aki éppen ekkor tartózkodott Kolozsmonostoron. A fő sérelmüket nem az jelentette, hogy a fejedelem megengedte, hogy török ötvösműveket is be lehetett hozni az országba ami természetesen konkurenciát jelentett számukra -, hanem a kontárok számának ugrásszerű növekedése. Akik nem adóztak, sok esetben nem a megfelelő minőségű ezüstből állították elő termékeiket.

46 A büntetések másik részét a termékek minőségének nem megfelelő/kielégítő módja miatt foganatosították. A fazekasok esetében, pl. rendesen ki nem égetett termékek/áruk miatt kapott bírságot Debreczeni Fazekas István 1618-ban, 1619-ben is hasonló vétségért büntették.

47 Az ötvösöknél a minőséget folyamatosan ellenőrizték. A legtöbb esetben nem a termék/áru minőségével volt a probléma, hanem az alapanyag nem megfelelő finomságú volt. Az országos limitációkban szabályozták, hogy milyen finomságú alapanyagból dolgozhatnak, 1609-ben „régi mód szerint ugyan 15 latos ezüstből míveljenek".

48 A következő országos árszabályzatokban már mindenütt az szerepelt, hogy „tizennégy lótos ezüstből miveljenek az ötvösök".

49 Nagyon ritka a jegyzőkönyvükben (mesternévsorukban) az olyan mester neve, aki legalább egyszer ne fizetett volna bírságot: „primo peccavit in probatione argenti". Azaz „esett meg az próbában". Az első esetben 2 lat vagyis 6 nehezék ezüst, a második esetben ennek duplája, 3-szor pedig már 1 gira ezüst volt a büntetés.

50 A másik óriási vétségnek minősült az ötvösöknél, ha a mester a bélyeget nem tett rá az általa készített ötvösműre. „Eodem Anno (1651), Die 6 May Hozak be az Céh eleiben az Kun Gergely Vram ßablyakat, az mellyet Eperiessi Balint uram csinált volt, de mivel hogy az bélyeget reá nem ütötte volt az mikor ki atta kezéből, az Céh levele szerént vetettek egy lőtt Ezüst büntetést reá, de mivel meg tekintvén az ő kegyelme idős voltát, és Céhez való sok ßolgalattjat meg engettek ö kegyelmek."

51 Mint ez előbbi példából is láttuk, néha a céh - de csak ritka és igen indokolt esetben - eltért a szabályzat pontos betartásától. A jogtalan gazdasági előny szerzését is, mint már láttuk igen szigorúan büntették a céhek. A kovácsok közül Sebestyént, aki 1659-ben tiltott kaszát árult, jegyezték fel a jegyzőkönyvbe: „1659 eset meg büntetésben, hogy az meg tiltot kaszát árulta, az büntetés fi".

52 A vásárokon is nagyon vigyáztak, hogy senki se részesülhessen valamiképp előnyben, Bárdi István fazekast azért büntette meg a céh 25 dénárra, mert még a sokadalom megkezdése előtt kirakta az árut.

53 Mint láttuk a céh jegyzőkönyvek - már amelyek fennmaradtak - nagyon sokféle kihágást ill. azokra vonatkozó büntetési összeget tartalmaztak. A céhek tehát a minőségbiztosítás témakörébe tartozó kérdéseket megpróbálták a céh keretein belül elintézni, és ez többnyire sikerült is, csak végső esetben vették igénybe a városi hatóság - jelen esetben pl. a darabont - segítségét. A minőségbiztosításra tehát mind a céhes, mind a céhen kívüli keretekben törekedtek, és nemcsak maguk a céhek, hanem a városok vezetése is. A céh a lakosság minél színvonalasabb ellátása volt, ugyanakkor a céheknek a saját jó hírük sem volt kevésbé fontos. Források (rövidítések) Kolozsvár város iratai : Liber derecta hiuis Civitatis (tartalmazza a Polgárkönyvet is 1584-1614) - Protocolla diversa III/l. 240