Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jeney Tóth Annamária: „Minőségbiztosítás” a kora-újkorban avagy céhek és szabályzataik a 17. századi Kolozsváron

A minőségre mint már említettem minden céhben különös gondot fordítottak, de kiemelten igaz ez az ötvösök esetében. A munka minősége mellet az alapanyag minőségére is oda kellett figyelni. Ezt országosan limitálták a 16. század utolsó évtizedétől, vagyis pontosan előírták, hogy milyen finomságú ezüstöt (14-15 latos) használjanak az ötvös mesterek. Rendtartásuk szerint tilos volt idegen eredetű - tehát máshonnan, ismeretlen helyről származó - termékekkel kereskedniük ill. hamis aranyból bármit is előállítani.'

4 Mindezek mellett még arra is figyeltek, hogy a mester nehogy legénye által előállított terméket áruljon, ezért fél gira ezüst volt a büntetés.

35 A termékeket a céhmester ellenőrizte, amit az is könnyített, hogy minden mesternek saját bélyege volt.

36 A minőségbiztosítás egyúttal a gazdasági versenyhelyzet minimalizálására is lehetőséget teremtett. A cél tulajdonképpen az volt - lehetett - hogy minden mesternek tisztességes megélhetést biztosíthassanak, a gazdagabbak se kerülhessenek látszólag előnyösebb helyzetbe. A szabók rendszabályai között található olyan pont, amely kimondta, hogy nyírő és szabó egy házban nem lakhatott, hiszen így a szabó mester jogtalan előnyhöz jutott volna az alapanyag kérdésében társaival szemben.

37 A tímárok közel egy évszázad múlva hoztak arról határozatot a céhen belül, amely szerint a bőr kikészítéséhez idegen segítséget legényeket - munkaerőt - nem lehetett igénybe venni, csak a családtagokat.

38 A csizmadiák a gazdasági verseny csökkenésére tiltották, hogy a vargák csizmát csináljanak, ők maguk pedig a másik céh termékét vagyis a sarut nem készíthették. Másrészt a csizmához való bőrt a rendtartás szerint a hét két napján (hétfő, csütörtök) a céh mester házánál kellett szétosztani, magánk senki nem vehetett máshonnan származó bőrt. A lakatosok minden olyan művet, amelyet meg tudtak csinálni, kitiltották a városból.

39 A mészárosoknak a többiekkel ellentétben nem a konkurenciától kellett tartani. A város elöljárósága nem tiltotta ugyan az állatok Magyarországra való kihajtását, de ezt csak abban az esetben engedték, a ha a város megfelelően el volt látva. Mint már korábban említettem ez a mészárszékek feladata volt, melyeket ugyanakkor éjszakára be kellett zárni a rendtartás értelmében. A mezőgazdaságot szolgáló iparágak közül az esztergályosokat érinti Bethlen Gábornak az a 1629. évi febr. 22-i parancslevele, mely szerint a vásárokon a brassói mestereknek is meg kell engedni, hogy áruikkal kereskedhessenek.

40 Több céhben is alkalmazták a gazdasági lehetőségek/versenyhelyzet csökkenésére azt, hogy az egyes mestereknél tanuló inasok és legények számát maximálták. Az ötvösöknél sem volt ez másképp, itt előírták azt is, hogy több munkát ne vállaljon egy-egy mester, mint amennyit el is tud végezni két legénnyel és két inassal.

41 A szappanosok pedig azt mondták ki, hogy a sokadalmak ill. a fejedelem ittléte idejét kivéve, nem lehet behozni a városba főzött szappant.

42 Miután mind a kontárok elleni védelem, mind a termékek minőségét, mind pedig a gazdasági versenyhelyzet minimalizálását szabályozó pontokat átnéztük, vizsgáljuk meg mi is szerepel a céhiratokban, jegyzőkönyvekben. Mennyire követik el ezek tanúbizonysága szerint, a fentebb említett vétségeket/hibákat, melyek ezek közül a leggyakoribbak. Nem véletlen, hogy a szabályzatokban annyi szó esett a kontárságról/kontárkodásról. A jegyzőkönyvekben a büntetési tételek egy jó részét a „kontárkodások" képezték. Az ács és a molnár céh tagjai sorába 1651. év folyamán felvett Csíki Balogh Istvánt 1655. október 29-én büntették meg, mivel „kontáral társul dolgozót".

43 De mint a céhiratok alapján kiderült, nemcsak őt büntették meg aznap, hanem Bányai Pétert is (aki 1646 óta volt a céh tagja). A jegyzőkönyvi bejegyzés szerint „contárokkal Társul dolgozott", amiért 3 forintot kellett fizetnie.

44 A fazekas céh 239