Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jeney Tóth Annamária: „Minőségbiztosítás” a kora-újkorban avagy céhek és szabályzataik a 17. századi Kolozsváron

vásár időpontján kívüli időszakban próbálták meg, akkor elvették tőlük és az ötvös céhnél említett arányban részesült belőle a céh és a város. Valamint akkor is így osztoztak, ha valaki kontárkodott és büntetésül elvették műszereit.

22 A minőségbiztosítás másik fontos alapját jelentették a céhek azon előírásai, melyek a termékek minőségét szabályozták pontosan. A szűcsök 1481. évi szabályzata büntette azokat, akik régi ködmönt adtak el új helyett.

23 A szabóknál pedig tilos volt rothadt ill. beavatatlan posztóból ruhát készíteni.

24 A tímárok elrendelték 1652. augusztus 4-én, hogy minden mester azzal a mérődeszkával mérjen, amit a céh állapított meg és a mestereknek ki is osztották. Aki kétféle deszkát használt, azt 5 forintra büntették.

25 A minőségbiztosítás egyes iparágakban azt is kellett hogy jelentse, hogy olyan nyersanyagokat, termékeket, amit Kolozsváron nem tudtak előállítani - vagy nem érte meg -, be lehetett hozni a városba. Vagyis a „vásárlók érdeke mindenek felett". így a szíjgyártók szabályzatában az szerepelt pl., hogy bagaria bőrből készült török termékeket be lehet hozni.

26 A csizmadiák mellett pedig a „törökországi szép és jó mívet a kolozsvári kalmárasszony minden időben árulhatta".

27 A kőmívesek szabályzatában az biztosította a munka minél precízebb elvégzését, hogy egyszerre tilos volt több helyen dolgozni (másrészt biztosítva volt a mesterek számára a munkavállalás szabadsága). Ha valaki a munkáját félbehagyta, a céh vezetői kötelesek voltak rögtön egy másik mestert kijelölni, aki a munkát befejezte.

28 Az asztalosok rendtartása szerint az ácsok a ház padlásán és tornácán (gyalult deszka alapú) munkákat elvégezhették ill. a paraszti munkákat is, melyekhez nem volt szükség vasszegre. Az egyetlen kivételt a koporsó készítés jelentett, ami nem volt véletlen, hiszen az ebből származó összeg az asztalosok egyik legnagyobb bevételi forrását jelenthette. A céh még az országos vásárok idején is ellenőrzési jogot gyakorolt, így a máshonnan behozott asztalos munkák minőségét is kontrollálták a céh által megbízott mesterek.

29 A lakatosoknak tilos volt mesterségüket lakóházon kívül űzni ill. nem készíthettek viasznyomás után kulcsot.

30 A mészárosok termékeinek jó és elégséges színvonalát a látómesterek (piac felügyelők) állandó ellenőrzése szavatolta, hiszen igen gyakran vizsgálták a hús minőségét. A céh rendtartása szerint „aki nyavalyás állatot vág, a húst vegyék el, az iskolának vagy a kórháznak adják".

31 A hús árát a a tanács és a százférfiak testülete szabta meg. Ezek az árszabások a közgyűlési jegyzőkönyvekben maradtak fenn.

32 Ezek azonban a 17. század első felére nézve némileg hiányosak. Ha csak azokkal az évekkel számolunk, melyekből fennmaradt húsáriimitáció, ezen évek átlaga meghaladja az 1,5-öt. Ez azt jelenti, hogy évente legalább egyszer-kétszer is limitálták, szabályozták a húsok árait. Ugyanakkor más évekből (1625 és 1647 között, 1637 kivételével) egyáltalán nem maradt fenn árszabás, a harmadik csoportról pedig feltételezhetjük, hogy ezekben az években nem keletkeztek. Ha utóbbiak bevonásával számolunk egy átlagot, akkor ez a mutató csak 0,71. Tehát eszerint nem minden évben kell húsáriimitációval számolnunk. Nagyon érdekes a határozatok keletkezési időpontja, vagyis melyik hónapban hozták őket. A határozatok nagyobbik fele - mintegy 68% - Pünkösd és Szent Márton napja között keletkezett. Egyötödük Szt. Márton nap után, és mindössze egy néhányat - mintegy 12%-ot - hozták a tavaszi hónapok folyamán március-áprilisban. Abban az évben, amikor csak egy határozatot hoztak, azok szinte kivétel nélkül május-június-július folyamán keletkeztek. Ezek a limitációk a különböző húsféleségeken kívül, a már feldolgozott termékek árát is tartalmazzák. (A bőrök és faggyú árait általában külön limitációban szabályozták.) Az esztergályosok büntetést szabtak ki, ha valaki hamis, tehát rossz minőségű terméket állított elő.

33 238