Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jeney Tóth Annamária: „Minőségbiztosítás” a kora-újkorban avagy céhek és szabályzataik a 17. századi Kolozsváron

hogy idegen mesternek nem szabad a városban szabni és mívet csinálni, aki ezt megtette, attól elkobozták a terméket, és az érték 2/3-a a városé lett, 1/3-a pedig a céh vagyonát gyarapította.

5 A takácsok szabályai között már így szerepelt: „aki nem tanulta a mesterséget az ne gyakorolja".

6 Tehát aki nem volt inas... a céhben, az ne dolgozhasson Kolozsváron. A csizmadiák 1625. évi szabályzatában már kimondták, hogy a céhen kívüliek még a darabontok csizmáit sem csinálhatják meg.

7 Valamint, ha a céhbe belépő legény korábban kontárkodott volna, a céhbe való beálláskor 4 forintot kellett hogy fizessen.

8 Az építkezési ipar képviselői között több rokonszakmát is találunk, így az sem volt ritka, ha a másik „mesterség űzői" számára tartalmaznak tiltásokat a szabályzatok pontjai. Az asztalosok (1650-ből származó szabályzata 15. pontja) tiltották nemcsak kontár asztalosok,

9 hanem ácsok, molnárok munkavégzését mind az iskolában, papok házaiban, mind a város lakóinak házaiban ill. külső birtokain/örökségében is. Tehát a város egész területén. 1655-ben ugyanakkor, nem sokkal a tűzvész után, a város óriási engedményeket adott az idegen/külső iparosoknak. 1655. július 1-én, a város már határozatban engedte meg a külső mesteremberek munkavégzését, de azt is előírták, hogy itteni ácsok bizonyos felügyeletet lássanak el a külsők felett.

10 Az idegen asztalosoknak is engedélyezték ugyanekkor, a nyersanyag vagyis a fa vásárlását. " Szeptember 23.-án már arról határozott a százférfiak tanácsa, hogy a fazekasok, asztalosok, tölcséresek és egyéb céhek a szükség miatt ne ellenkezzenek, ha a város újra megépül - vagyis a helyreállítást követően - újra privilégiumuk törvényei szerint élhetnek.

12 Az asztalosok fegyverkészítéshez kapcsolódó terméke volt a kopja(fa), előállítását szigorúan tiltották a városban ill. a város határában, „csak országos vásár idején volt rá mód, hogy behozzák". A kőművesek rendtartásuk 36. pontja szerint büntették, ha céhnélküli legényt vagy mestert foglalkoztatott közülük bárki. A következő pontban pedig tiltották a velük való közös munkát is.

,3 A lakatosok mestertársukat, ha az egy legénnyel társult 6 forintra büntették.

14 Az ácsok a kontároknak a foldozást (tehát javítási munkák) abban az esetben engedtek meg, ha az illető Kolozsváron lakott és az adójegyzékben szerepelt, vagyis a város adófizető polgára volt.

15 Az élelmezési ipar szereplői közül a mészárosoknak különleges szerep jutott. A mészárosoknak tulajdonképpen a belső városrészben lakó iparosokat nevezték, míg a külső mészárosok a hentellérek voltak. így ők a mészáros céhen kívülieknek számítottak, de bizonyos ügyekben együtt léptek fel. Az 1559-es szabály szerint a külső mészárosok a heti vásár napján ill a hét első napján 12 óráig árulhattak, később ez módosult és a hét 3 napján (hétfő, csütörtök, szombat) hozhatták be termékeiket a városba.

16 A város vezetése a mészáros céh életébe igen sokszor és fontos ügyekben szólt bele, megszabták, például, hogy 8 mészárszéket kell fenntartaniuk, az áruik árát pedig a tanács és a százférfiak testülete limitálta.

17 A mezőgazdaságot szolgáló iparágak közül a fazekasok tiltották, hogy vásárokon kívül külső vagyis idegen iparosok árusíthassanak, ugyanakkor a város arra kötelezte a mestereket, hogy az országos vásárok idején - idegen iparosoktól vagy kereskedőktől - vásárolt kályhaszemekből/ csempékből kötelesek kemencét építeni.

18 A kötélverők ezzel szemben bármilyen a szakmájukhoz tartozó termék behozatalát tiltották.

19 Az „egyéb mesterségek" közé tartozó borbélyok is tiltották, hogy idegen legénnyel, kontárral bárki is közülük társuljon.

20 Az ötvösök tiltották, hogy idegen ötvös művet készíthessen a városban, az országos vásárok idején pedig a céh vezetőinek a feladata volt, hogy az idegenek által árusított ötvösmunkák minőségét, alapanyagát (14 latos finomságúnak kellett lennie) ellenőrizzék, amennyiben nem felelt meg a kívánalmaknak elkobozták az áru értékének 2/3-a a város vagyonát, 1/3-a pedig a céh kasszáját gazdagította.

21 Az idegen szappanosoknak is csak sokadalmak idején volt lehetősége arra, hogy Kolozsváron kínálják portékájukat, ha ezt a 4 országos 237