Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Történettudomány, helytörténet - Jeney Tóth Annamária: „Minőségbiztosítás” a kora-újkorban avagy céhek és szabályzataik a 17. századi Kolozsváron

Jeney-Tóth Annamária „Minőségbiztosítás" a kora-újkorban avagy céhek és szabályzataik a 17. századi Kolozsváron A korábbi századok szabályzatai leginkább a nyersanyag felvásárlási lehetőséget biztosította a céhek részére. Ugyanakkor ezek a rendtartások az élet egyre több és több területét szabályozták. „A céh egy-egy iparág kézműveseinek érdekvédelmi szervezete, célja a többé-kevésbé zárt piaci körzet monopolizálása, védekezés, többnyire városi privilégiummal az idegen áruk versenyével, a városba beférkőző idegen iparosok konkurenciájával szemben, bizonyos korlátok közt nyersanyagvásárlási és késztermék eladási monopólium birtoklása" - írta Szűcs Jenő.

1 Mindezek a folyamatok előidézték a céhek bezárkózását, azaz egyre nehezítették a céhbe való belépést, de ezzel egy időben jelent meg a termékek minőségére való nagyobb odafigyelés is. A szabályzatokat az Erdélyi Fejedelemségben - éppúgy mint később a királyi Magyarországon is általánossá vált - nem csupán maguk a céhek ill. a városi tanács (ok) hagyták jóvá, hanem gyakran maguk a fejedelmek is megerősítették. Emiatt a szabályzatokban egyre több olyan pont fordult elő, amelyek a város lakosságának - tehát a vásárlóknak - az érdekeit tartották szem előtt. A céheket iparágak szerint osztályoztam, az iparágakból pedig öt nagy csoportot képeztem,

2 ezeket egy táblázatban mutatom be. Ruházati ipar Építkezési ipar Élelmezési ipar Háztartást, mg.-ot szolgáló iparágak Egyéb iparágak Tímár kőműves/kőfaragó molnár kovács ötvös erszénygyártó ács pék kerékgyártó képíró szűcs lakatgyártó mészáros kádár szappanos csizmadia bádogos fazekas gyertyamártogató nyerges és szíjgyártó cserepes rézművesüst/kannagyártó borbély takács asztalos kupás tölcséres szabó kötélverő gombkötő Korszakunkban a minőségbiztosítás egyik fontos alappillére volt a „kontárok elleni védelem". A kolozsvári szabók jegyzőkönyvében szerepelt a következő bejegyzés: „kontár elkergetésért attunk a darabantnak -f-d 20"

3

. Ez azt jelentette, hogy amilyen eszközöket csak módjában állt a céheknek igénybe venni érdekeik megvédésére, azt igénybe is vették, vagyis jelen esetben a városi őrség egy katonájának fizettek azért, hogy egy kontár szabót kikergetett a városból. A kontárok, vagyis a céhen kívüli iparosok elleni küzdelmet a céhek, már születésük óta egyik fontos feladatuknak tekintették. 1479-ben a szűcsök büntették, ha mestertársuk céhen kívüli mesterrel dolgozott együtt, vagy engedte, hogy műhelyében dolgozhasson. Aki ezt megtette, azt kizárták, ill. újból meg kellett fizetni a belépés díját.

4 A szabók 1561. évi szabályzata kimondta, 236