Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán

fülbevalót tett a keresztanyja. Ugyanígy gyógyították a kipállott fültövet is. Ha nem volt arany fülbevaló a háznál, kölcsön kértek a gyógyítás idejére. Fájó hasra, derékra, fölre kéznél volt a meleg fazékfedő. A Szt. Antal tüzétől égő bőrre a hideg „villámkövet" nyomkodták. Ha a szembe beleesett valami, lencse nagyságú kavicsot tettek a sarkába. Az ettől való könnyezés kihozta a baj okozóját. A csontrakók A fűvel, vegyi anyagokkal, emberi, állati eredetű váladékkal vagy varázslattal gyógyítók mellett voltak a faluban csontrakók is. Ók a kifordult bokát, eltört kezet, lábat jó érzékkel tették helyre, kötötték „sín"-be. Borogatással enyhítették a fájdalmat, szüntették meg a duzzanatot. Használtakgyógynövényből főzött teát, ecetes vizes ruhát a borogatáshoz, disznózsírt, éhnyálat a kenegetéshez. Tiszta, állott vizes ruha volt az általánosan alkalmazott, de borogatták a fájó testrészt fodormenta és kamilla főzetébe áztatott ronggyal is. A csontrakónak nem volt szüksége a betegség szellemével való viaskodásra, annak keresésére, mert a szemmel látható ficam, rándulás, törés eredetéhez nem fért kétség. Szükségtelen volt a varázslás. Ismerték viszont az izmok, csontok egymáshoz való viszonyát és gyakorlott ujjaikkal eredményesen munkálkodtak. Róluk kevés emlék maradt ránk. Rontás, rontó, baljós jelek Ha a füvesek a megfelelő teát alkalmazták, munkájuk nyomán gyógyult a beteg, vagy enyhült a szenvedése. De ha nem javult az állapota, mágikus cselekvéssorokkal kísérelték meg legyőzni a betegség okozóját. Igyekeztek megtalálni a rontót és a baljós jeleket el akarták hárítani. Ilyenkor beszélünk a gyógyítás nem ésszerű, nem valóságos anyagok felhasználásával történő, hanem mágikus cselekvéssorokon alapuló, ezekben bízó módszerekről. Ha nem ismerték fel a betegség okát, a gonosz ártalmának, vagy valamilyen titokzatos erő beavatkozásának tulajdonították a bajt. Ekkor a tüneteket megbeszélték a környezetükkel és olyanokkal, akik átestek ilyen betegségen. Megpróbálták a tanácsaikat követni. Ha rontásra gyanakodtak, a rontót idézték meg, mert az oldó hatalom csak a kötőben van. A „rontó, varázsló megidézésének két módja van: A szélvitte hang útján való megidézés és a rontó jelképes kínzása."

11 Gyakori volt a betegség eltemetése, elijesztése pl. piros bécsivel, fokhagymával. Megtévesztése pl. letagadással, a ruha fordítva feladásával. Védekezésül eleve piros bécsit, vagy gatyamadzagot kötöttek a védettre. Gatyába, pöndölybe csavarni az újszülöttet, az apa kalapját ráhelyezni, az anya kötényét ráteríteni szokás volt. A fokhagymával való bedörzsölés, a rontó eszközök (reszelő) küszöb vagy eresz alá ásását is eredményesnek tartották. Nagytarcsán is alkalmazták a kéménybe kiáltást. A vélt rontó nevét bekiáltották a kéménybe, hogy azzal kényszerítsék a megjelenésre és az okozott kár jóvátételére. Erre ő biztosan megjelent kutya, béka, vagy macska képben. Ha elérték, seprűvel verték, amitől vallott. így történhetett, hogy a békát, vagy macskát agyonverték, majd reggel hallották, hogy a szomszéd öregasszony meghalt. Biztosra vették, hogy ő volt a baj okozója. Voltak olyan jelek, amelyek félelemmel töltötték el a családot, de ellene tenni nem tudtak. Ilyenek: Ha a gyerek felső foggal születik. A fog lefelé áll, a sír felé mutat, a gyerek korai halálát jelenti. Ha egy kezén 6 ujja van, szintén eltér a rendestől, az sem jelenthet jót. 191