Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán

Ha valaki leül a gyerekágyas anya ágyára, szerencsétlenséget hoz a gyerekre és az anyára. Ha keresztelés előtt megnézik a gyereket, megverhetik szemmel. Az anya nem vágja le a kisbaba haját, mert megkurtítaná az eszét, azaz buta, vagy néma lenne. A köröm ollóval való levágása is kurtítást, csonkítást jelent, azt is kerülni kell a gyerek további élete érdekében. A bagoly kuvikolása, a bútor ropogása, az üveg megrepedése, a képnek, tányérnak falról leesése biztosan halált jelent, ellene semmit nem lehet tenni. Gyógyítás „kuruzslással" A valóságos anyagokkal való gyógyítás mellett elfogadott gyógymód volt a cselekvéssorokban, a cselekvés végzése közbeni önmegtartóztatásban való hit. Szükség esetén alkalmazták is. Ha az ótvaros fej nem gyógyult, a keresztanya hajnalban, amikor feltehető, hogy senkivel sem találkozik, piros bécsit visz a beteghez, hogy a fejére kösse. Cukrot tesz a beteg szájába, hogy meg ne szólaljon. A háziakkal sem találkozik, mert előző nap megbeszélték, hogy nyitva legyen az ajtó. A cselekvéssor lényege, hogy senkivel ne váltson szót. Gyakori volt a betegség, a gonosz (mert a betegséget a gonosz idézi elő) elriasztása. Ezt ugyan a legtöbb esetben a beteg szenvedte el, de hitték, hogy a betegség távozik. A részeges férjjel olyan bort

12 itattak, amellyel előzőleg egy halottat mostak meg. A beteg nem tudta mit iszik, de hitük szerint a betegség okozója, a gonosz tisztában volt vele, megundorodott és elhagyta a beteget. A fogzáskor nyáladzó gyereket a disznóólba csukták, hogy a kondáról hazatérő állatoktól elriadjon, elmenjen a betegség. A sárgaságban szenvedővel 9 szem aszalt szilvát etettek, amelynek mindegyikébe egy-egy tetűt dugtak. A mumpszos gyerek nyakát kesztyűs kézzel masszírozták s közben a gyógyító ezt mondta: „Vigyázz mumus, elvisz a kesztyű!" Ettől a betegség szelleme megijedt és távozott. Gyakran folyamodtak ahhoz, hogy a betegséget áthárítsák. A szemölcsöt babszemmel háromszor megkerítették, a babot eldobták. Aki rálépett a babra, arra átment a szemölcs. A kelés váladékát a keresztútra tették, mert ott sokan áthaladtak, biztos, hogy valakire ráragadt a betegség. Elvitetés, megsemmisítés által gyógyították más esetben a szemölcsöket, tyúkszemeket: Egy madzagra annyi bütyköt kötöttek, ahány tyúkszem a gyerek kezén volt. A madzagot az eresz csurgásába ásták, hogy a lefolyó víz vigye el. Vele együtt elmentek a szemölcsök is. A visszára varázslást akkor végezték, ha hitték, hogy a bajt rontás okozta. Fontos volt, hogy a gyógyító mozdulat „visszakézzel", a leggyakrabban bal visszakézzel történjék. A szájpenésztől szenvedő gyereknek a gyógyító asszony a vászon pöndölye bal alsó széle fonákjával, a bal kezével, bal felé kanyarítva törli háromszor a penésszel fertőzött száját. Gyógyítás elküldéssel. A szemen lévő árpát, a kézen lévő szemölcsöt újholdkor háromszor megkeríti az ujjával a beteg és mondja: „Új hold, új király! Meghívtál a lakodalmadba, de én nem mehetek el, elküldöm az árpámat! (Szemölcsömet!)" Eldobással, cserével is próbálkoztak, amikor a gyerekek a kiesett tejfogat a hátuk mögé dobták ezzel a szöveggel: „Egér, egér adj vasfogat, én is adok rossz csontfogat!" 192