Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Népi gyógyítás Nagytarcsán

Fájó szemet is mosogattak vele. A kelés is gyorsabban gyógyult a hajnali vizelettől. Az ótvaros fejre vizeletes ruhát borítottak. Az égett bőrfelületre orrváladékot kentek. к pállott szájat fülzsírral kenegették. A nagyobb hatást úgy vélték elérni, ha a bal szájsarkat a jobb fülből, a jobbot a bal fülből valóval kenték. Ugyanennél fokozta a hatást, ha a kenés után a befont haj végét húzogatták a szájsarkon. Ha a gyerek váladékos (csipás) szemmel ébredt, az anyja a megnyálazott ujjával törölgette tisztára. Vegyi anyagok, ásványok alkalmazása Ezeknek a gyógyításban való felhasználása szegényesebb, ritkábban előforduló, mint a növényi-, emberi-, állati eredetűeké. Oka az lehetett, hogy ezekért pénzt kellett adni, amiből mindig kevés volt. Drágakőhöz a parasztember nem jutott. A legjobb esetben fém: ezüst vagy arany jegygyűrű, fülbevaló jöhetett számításba, vagy kő, amiről el lehetett mondani, hogy villámkő. Ekkor a kezeléshez a misztikum sem hiányzott. A paraszti háztartásban a só, az ecet, a „fédervájsz", szalicil, petróleum jöhetett számításba. Politúrt az asztalos adott. kfájófog esetén az arcra zacskóban meleg sót tettek. Ugyanezzel borogatták a derekat, hasat, fület, ha fájt. A sebre is hintettek sót, hogy ne gennyesedjen, vagy ha ez már megtörtént, akkor is, mert a só szárította a sebet, noha a beteg iszonyú fájdalmat érzett. Rovarcsípésre ecetet kentek. Égési felületre szappanhabot tettek. A székrekedésben szenvedő gyereknek ujjnyi szappan darabot dugtak a végbelébe. Hulló haj esetén a fejbőrt „spiritusszal" dörzsölték. kfájó mandulát petróleumba mártott libatollal kenegették. Daganatot is gyógyítottak petróleumos cukor megégetésével. Ezt, végső elkeseredésükben még az 1980-as években is alkalmazták. A torokfájást sós vízzel való gargalizálással is kezelték. A kipállott fülre fédervájszot hintettek, de ablakharmattal is mosogatták. A kipállott szájra timsót dörzsöltek, vagy keresztútnál talált kocsikenőcsöt kentek. Az ótvaros fejre szappanos ruhát kötöttek. A vérző sebre fal (mész) vakarékot hintettek, vagy kormot kentek. klyukas fogba szalicilt tettek, petróleumot vagy politúrt cseppentettek. Lázcsillapításra ecetes vizes ruhát csavartak a beteg lábára, vagy ecettel gyúrt, kisodort tésztával fedték a testét. Sömörre keresztúton talált kocsikenőcsöt kentek. Kelést gyógyítottak szappanvakarék, rozsliszt és disznózsír keverékével, majd sóval hintették be. Gyógyítás fémmel Ha a gyerek megijedt, egy tányérban hideg vizet tartottak a feje fölé, amelybe forró ólmot öntöttek. A folyékony fém a hideg vízben érdekes alakúra, vagy éppen alaktalanra merevedett. Ebből olvasták ki, mitől, kitől ijedt meg a gyerek. Ha az ártót megtalálni vélték, megbüntették. Ha az ótvaros fejet egyéb próbálkozással nem sikerült meggyógyítani, a gyerek fülébe arany 190