Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: Nagykőrös mezőváros 19. század közepi társadalmának ábrázolása egy festményen

fokötot úgy kötötték fel, hogy a hajukból az arcnál egy kevés kilátszódjon. A fiatalok körében divat volt még a csigákba csavart hosszú frizura is.

27 Az idősebb asszonyok rendszerint fekete, és kevésbé díszes, fodros fokötot

28 viseltek, míg a fiatalok díszesebbet, szalagosabbat, csipkésebbet, világos ruhájukhoz illőt. Nagykőrösön 1857-ben divatban volt az ernyős főkötő,

29 mely az arcot körbefogta egy az arctól ferdén elálló kerettel. Hátul egy karimára erősített ferde tetőrész volt, ami a kontyba csavart hajat beborította. Ezt csipkékkel, fodrokkal, lerakott szalagokkal, gyöngyökkel díszítették. Ilyen a két kislányos mama, és a napernyős asszonyok főkötője. A kocsin érkező kisasszony elég széles karimájú, de nem magas, világos színű kalapot visel, ami sötétkék csipkével díszített, és hosszú, kék szalaggal, máslival

30 köthető meg. Muff: A viselet jellemzőit keresve utoljára vettük észre, hogy a hölgyek muffot is viselnek. Eredete a 17. századig nyúlik vissza, inkább a városiak használták, egészen a 20. század közepéig. Kb. 1650-1750 körül férfiak is viselték. Készíthették prémből, selyem-, bársony-, vagy plüssanyagból. Néha kihímezték, rajtokkal szalagokkal díszítették.

31 Felfedeztük a szekéren ülő kisasszony kezén, a keskeny, hengeres alakú muffot, amit régiesen karmantyúnak neveztek. Szélesebb, téglalap alakú muffot tart a sárga, csíkos ruhás asszony (VIII/4. kép), valamint a fekete ruhás nő (VIII/3. kép) és a gyermekek mellett álló kékruhás hölgy (VIII/5. kép). Az ő muffjáról, mintha szalagok lógnának le. Napernyő: Igen divatos lehetett Kőrösön ebben az időben a kisméretű, hosszúnyelű, színes, szélén csipkézett, fodrozott napernyő. Ilyet visznek magukkal a kocsin érkezők, és a sétálók is. A kislányok édesanyja szintén egy csukott napernyőt tart a kezében.

32 Paraszt menyecske (IX/5. kép) Egyetlen paraszt asszonyt ábrázol a kép, aki esetleg sétáló gazdáival érkezett, s szorosan a férje mellett áll, a kép közepe táján, a főúton találjuk. Párjával együtt láthatóan gyönyörködik az elébe táruló képben. Öltözete teljesen eltér az úri hölgyekétől. Fején lévő piros mintás kendőjét álla alatt kötötte meg. A haja kissé kilátszik a fejkendő alól. Középen van elválasztva, úgy, mint a polgár nőknek. Kétoldalt kissé takarja a homlokát. Kék-mintás szoknyájába bekötött blúzának hatalmas sonkaujja van, szűk kézelővel. Pruszlikot nem visel. Bő, világos szoknyája nem ér a földig, mint az úri nőké, csak lábszárközépig. Sok alsószoknya lehet alatta, mert a dereka igen karcsú a szoknyához képest. Kötője fekete, fénylik, mintha selyemből lenne, és omlik, nem merev a tartása, mint a kékfestő kötényeké. Széles kötőt

33 visel, szinte a két csípőjét elfedi, de a szoknyája hosszánál egy arasznyival rövidebb. Lábán valószínűleg az e korban is jellegzetes női lábbeli, papucs van.

34 Sarkot ugyanis nem rajzolt a festő a lábbelihez, míg a mellette álló ember elég magas sarkú csizmát hord.

35 Gyermekviselet (VIII/5, 6. kép) Mindössze négy gyermeket ábrázolt a festő. Három kislányt, egy fiút. Ruházatuk a szülőkéhez hasonlatos. Kislányok: Szoknyájuk krinolinos, igen bőven redőzött, deréktól messze elállós, fodros, de még térdig sem ér. Alatta kilátszik a lábszárközépig érő fehér bugyogó, melynek széle csipkével van körbeszegve.

36 157