Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - I. Sándor Ildikó: Nagykőrös mezőváros 19. század közepi társadalmának ábrázolása egy festményen

A női viselet jellemzői A vagyoni, társadalmi helyzetnek megfelelően általában jelentős különbségek mutatkoztak a nők felső ruházatának anyagában és viseletdarabjaiban egyaránt. Ugyanakkor a jobb módú mezővárosok tehetős parasztjai, polgárai igyekeztek maguknak is megvásárolni a finomabb kelméket, a divatos kendőket, cipőket, kalapokat, pántlikákat, sőt napernyőket is. A környező mezővárosok vezetősége ezeket a törekvéseket gyakran túlzónak, helytelennek találta, és igyekezett rendeletekkel tiltani a cifrálkodást.

19 Viseletdarabok: Krinolin: A festményen látható városi úri asszonyok szinte földig érő , a nyugati /francia, német/ divathoz alkalmazkodtak, és abroncsos, krinolinos szoknyában jártak. A magyaros, zsinóros ruhák csak a következő évtizedben jöttek ismét divatba.

20 Ruháik drága, fénylő selyemből készültek. Általános volt a széles, három soros fodor. Ezek szélét még csipkékkel is díszítették.

21 Az ábrázolt hölgyek ruhái felső részének színe -két kivétellel- mindig megfelelt a szoknya színének. Az, hogy a fölső részt egybevarrták-e a szoknyával, a festményről nem értékelhető. Fűző, nadrág: Habár a kabátok alatt nem látszik ugyan, de a krinolinhoz hozzátartozott a képen is érzékelhető, vékony, fűzött, darázsderék, ezért bizonyosan viselték a fűzőt.

22 A krinolinnal egy időben már nadrágot, fehér, hasított bugyogót is viseltek, amely eleinte simán a térd alatt kötődött, majd száraira fodrot, csipkét, vagy hímzést tettek.

23 Cipő: Az előkelő hölgyek földig érő szoknyája alól a cipőjük nem látszik ki, ezért azok formájáról nem tudunk szólni. Kabát: Könnyű, a szoknyával azonos anyagból /de bizonyára bélelt/, hosszú ujjú, magas nyakú, csípőig érő kabátot - mándlit - (a hagyatéki leltárok nevezik mantilnak, mandlnak is) visel a sárgaruhás és a mellette álló barna-vagy fekete ruhát hordó, nyitott napernyőt tartó fiatalabb és idősebb asszony.

24 A fiatalabb asszonynak kis, rövid, csillag formájú, hegyes gallér díszíti kabátját. Egy középkorú hölgy - aki a díszkapu alatt megy férjével - ruházatát fennebb kivételként említettem, szoknyájától eltérő, sötét színű (fekete) mándlit visel. Csípőig érő széle - úgy tetszik - keskeny prémmel szegett. Selyemből, vagy bársonyból készült, fényes anyagú, bizonyára bélelt, mert csak kissé karcsúsított. Körgallér: A hosszú loknikba csavart hajú fiatal nő vállig érő körgallért hord, melynek rojtjai egész a könyökéig érnek. Szintén körgallérja van annak a fiatal lánynak, aki kocsin érkezett, és kalapot visel. Körgallérjának széle fodros, csipkés vagy hímzett.

25 Stóla: Hosszú, téglalap alakú, alján egy, vagy két fodorral is ellátott széles sálat viseltek az előkelő polgár asszonyok.

26 Nem a nyakban, hanem válluk alá leeresztve hordták, elöl kezükkel, összefogták. Színe és anyaga a ruha selymes anyagával harmonizált. Ilyet visel a képen az állomásnál sétáló idős hölgy, valamint a csíkos ruhás és a vele együtt álló, de hátat fordító fiatalasszony. Vállkendő: Nyakbatevős, háromszögre hajtott vállkendőt vett fel az útra a kocsival és a fiatal kalapos kisasszonnyal érkező idősebb nő. A kendő fölső széle vissza van hajtva, hogy ne csússzon le a nyakából. Nem kötötte meg, hanem a kezével fogja a végeit az ölében, miközben a napernyőjét is tartja. Főkötő, kalap, hajviselet: A 19. század közepén az asszonyok általában kontyba fonták a hajukat, s kerek főkötőt illesztettek rá. Hajukat középen választották el, simán a fülre fésülték. A 156