Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia
Oroszországba és Törökországba, ezentúl ellátták Nürnberg, Frankfurt és Lipcse nagykereskedőit is. A19. század fellendűlő iparágát szépen példázza egy osztrák szólás is 80 : „ a kaszakovácsok egy vasból ütnek egy tallért/ de a dorombkészítők egy húszast". 1928-ban 12 mester élt dorombkészítésből, 1935-ben 10 mester 1,5 milló példányt készített. A II. világháború után, amikor szünetelt a mollni dorombok külföldi kivitele egy-két svájci doromb-kedvelő hosszú szögből próbált dorombot „kovácsolni", de ezek nem szólaltak meg. 1950-ben - a mollniak áttértek a nagybani gyártásra és öt család foglalkozott dorombkészítéssel. Évente 600.000 hangszert készítettek és ezek 90 százalékát exportálták. A másik fontos és minden bizonnyal szintén középkori hagyománnyal rendelkező „dorombos" központ a valsesiai Riva-ban és Boccorio-ban volt. 81 Az Észak Itália-i Piémont Sesia völgyének dorombkészítő műhelyeiről az első adat 1524-ből való és így korát illetően megelőzi a mollni forrásokat. A16 -18 században virágzó dorombipar történetét Alberto Lovatto írta meg. A köztudatban kevéssé ismert Riva del Gardában illetve Boccorioban a 19. század elején csúcsosodott igazán a „dorombipar", amikor is egyes napokon közel 5000 darabot készítettek. Ezek javát a génuai, livornói piacokon és a tengerentúlon értékesítették. A Sessia parti Rivát említi Schmidt is 1840-ben megjelent művében, melyben felsorolja többek közt korának legismertebb dorombkészítő műhelyeit (a stájerországi Steinbach, a thüringiai Schmalkaden, a rajnamenti Remscheid és a középfrank Schwabach). Megrontó házidoromb A leggyakrabban helyben és Ausztriában készült magyarországi dorombokat, hasonlóan Európa más vidékeihez - vásári bazárosok, házaló kereskedők terjesztették. "Dorombokat lyányok számára munkálnak" - Gvadányit idézve; Somogyban például gyermeklányok, ritkábban felnőtt lányok és asszonyok vásárolták, másutt kamaszodó legények játékszereként emlegetik. Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótárában melléknévi származékát közölve „dorombos leány-t" emleget, akárcsak Petőfi is a dorombos Bíró Julcsát „A fakó leány s a pej legény" című elbeszélésében, ahol Bíró Julcsa „ ott ült házok előtt a padkán az eperfa alatt és dorombozott". Kedvese Marci így nógatja: „Pöngesd csak, szebben szól, mint Gyüngyő Gazsi hegedűje, pedig Gazsi ugyancsak rátermett ám a muzsikára". Veres Péter „Szegények szerelme" című művében az asztal lapjához szorított két kéz egy-egy ujjának mozgatása a doromb hangját utánozta. Czuczor és Fogarasi szótárában és Ballagiéban л házi doromb folytonosan morgó személy, örökké pörlő, „veszekedő asszony". Vas Gereben Javasasszony című elbeszélésében olvashatjuk: „ - Úgy van - szomszédasszony, elég, ha mi tudjuk! - monda a házidoromb, pedig majd megrepedt egy részben a nagy mérgétől, másrészt a kíváncsiságtól, mert most azt szerette volna tudni, váljon ki lehet az, a ki az б lányát szemügyre vehette". Igaz, hogy a fellelhető régi ábrázolásokon dorombbal leginkább férfiak (olykor angyalok és mások) láthatók, mégis a népi emlékezet szerint a nők „dorombos" elsőbbsége pregnánsan számottevőbb. Hruska korponai Diárumában 1706-7 ben nők viszik a dobokat és a dorombokat. 82 Doromb volt a nőnek járó utolsó díj zsákbanfutásért, melyet a sziléziai illetőségű Dániel Gomolocky rendezett 1742-ben. 83 Bartóknak is egy máramarosi rutén parasztasszony és egy Bihar - megyei analfabéta román leány dorombol. Távol tőlünk, például Kazahsztánban és Kirgíziában is a nők és a fiatalok kedvelt hangszere volt, a szumátrai nők nemcsak játszottak rajta, de torokhangon bele is énekeltek a fémdorombjukba és ezt „beszélő chomus"-nak (dorombnak) nevezték. 84 Nem véletlenül tiltotta egyes korokban az egyház a dorombzenét. Az osztrákok annyira hittek hangjának elcsábító és „megrontó" hatásában, hogy egy időben az udvarló legényeknek 115
