Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia
megtiltották használatát. Az első tiltó rendelkezést egyébként Svájcban hozzák, (még 1668-ban) itt viszont egy baseli szolgalány és egy öreg pásztor lányának tiltják meg a dorombon játszott táncmuzsikát. 85 A szerelem hangszere a kelet-alpesi régión túl is megtette hatását: Csehországban és Morvaországban is hosszú ideig divat volt a „fensterln", azaz ablak alatti dorombos udvarlás, de az orosz cári birodalomban is több helyen szolgálta a szerelmet. A szlovákiai Zsgyárból (Zdiar) M. Pitonák a 60-as években még emlékezett arra, hogy szinte minden lányos ablak alatt valaha dorombmuzsika szólt. 86 A híres szlovák költő, Sládkovic Detvan című költeményében (hangszertörténetileg érdekes, hogy a fujarával egyszerre is megszólaltatja) egymást érik a „doromboló - szerelmes" verssorok: „ Akár vidáman pattog a hangja/akár a bánat tölti meg, /ott sír a doromb mindig a dalban, /hol két szív egymásért remeg". Ugyanebben a versben: „... a doromb lágy hangja a csendben/ a szellő szárnyán messze száll", vagy" ... máskor már itt voltál korán./ Soká hallgatott némán dorombod, /s mert nem visszhangzott kedvesen hangod, /azt hittem haragszol talán." 87 Egy távoli párhuzam a Himalája vidékéről való, ahol a fiatalok szerelmi öngyilkosságát szertartásszerűen dorombmuzsika kísérte 88 . Számos vidéken gyermekhangszerként aposztrofálják: ismertek a középkori Hallwill gyerekdorombként számontartott hangszerei, néhány Amerikában lelt miniatűr példány. A német kutatók is gyakran emlegetik a bajor gyermekek kedvelt hangszerét 89 , a 18. század Sziléziájában szintén elsősorban a gyermekekhez kötik 90 , egy 1837-ben készült lengyel nyomaton furulyán, madársípon és dorombon játszó gyermekeket látunk. 91 Flandriai és vallóniai 16. századi források gyermekek „hangszerszámaként" emlegetik. Dirckvan Baburen 162l-ben készült festményén egy doromboló gyermek látható. Litvániában, valamint az üzbégeknél, kazahoknál és más népeknél is elsődlegesen a gyermeki világhoz kapcsolják. Magyarországon általános vélemény lehetett, hogy a „dorombér" nem méltó és komoly hangszer a férfiember számára. Petőfi Az utánzókhoz című versében földhöz vágja a "silány" dorombot, Mikszát Lapaj a híres dudásában a doromb „hitvány" és Arany 1850-ben, Vojtina II. levelében gyerekhangszernek minősíti. Nagyon érdekes tudománytörténetileg is végiglapozni a „halálraítélt" hangszer honi említéseit: Kelecsényi 1854-ben a Nyitra vidékén kedvelt hangszerként jegyzi fel, Rózsavölgyi Gyula másfél évtizeddel később szintén, de már feledésbe merülő hangszerként ismerteti: „A jelenkor tökéletlen hangszereiről" című tanulmányában. Bartók több írásában, mint élő hagyományról értekezik, lejegyzett dallamokat is közöl, de csak a történelmi Magyarország egyes nemzetiségeitől (máramarosi ruténektől és a bihari románoktól), „ a tótok helyenkint ismerik ugyan, de ott is kivesző félben van", - a magyaroknál: „jelenleg azonban nyomtalanul kiveszett". Az elfelejtődést, de nem a teljesen „kiveszett" állapotot rögzíti több idevonatkozó írásában Sárosi Bálint, aki a második világháború után a magyarországi falvakban aktív doromb játékost már nem talál, kivéve 1979 - ben egy badacsonylábdi orvost, aki 83-ban egy papírüzletben vásárolt gyerekkori dorombját szólaltatta meg. Egykori elterjedtségét és közkedveltségét bizonyítja, hogy a 60-as években még tucatnyi helyen gyűjt Sárosi olyan idős emberektől, akik a dorombra emlékeztek (Somogy- ,Veszprém-,Hajdú-Bihar-, Baranya-megye). Békefi 92 bakonyi kolompár- és cigánykovácsai készítette dorombok már szintén csak az emlékezet szintjén maradtak fenn. Egy zirci öreg kanász 1965 őszén dorombot utánozva „nyitott szája előtt tapsolt a dal ritmusában, s közben szájának üregében különböző mélységű hang rezonált tapsa nyomán."A Baranya megyei Mozsgón a helyi tanító húsvét vasárnapjának megünneplésekor (hasonló alkalomról tudósít Bartók egy bihari román lejegyzése kapcsán) az énekelt dalokat „érdekes szerszámmal kísérték maguk a leányok..." A Ferenczy Múzeum Adattárában 93 található kézirat alapján: "Ez a dorombnak ne116