Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)
Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia
gyermekjátékszer". A régi és közmagyar doromb Mariánovics ( 46 ) szerint elvonás a személyragosnak érzett doromblya alakból. A legtöbb feltevés szerint elképzelhető, hogy a német változatok is hangutánzás eredményei és így összefügghet többek közt a magyar trombita szó olasz eredetijével is, amely a TESZ szerint „végső soron hangutánzó eredetű germán elem a nyugati újlatin nyelvekben". A hangutánzó szavaknak rengeteg alakváltozatuk van, és nagyon könnyen terjednek, mivel motiváltak olyan értelemben, hogy a hangalak és a jelentés viszonya nem teljesen önkényes. Ilyenkor nagyon nehéz egy-egy szó eredetének a kinyomozása, mivel az ilyen szavak mintegy a „hangutánzás síkján rokonok". A legtöbb nyelvész szerint a Trummel, Trompe, Trumbe, Trompete, Tambur stb. onomatopoetikus, tehát a német szó a németben hangutánzó eredetűnek minősül, ilyen módon „rokona" a magyar doromb-mk, és távolabbi rokona például trombitának is. Másfelől pedig sok más magyar hangutánzó szóval rokon a tombol-tó\ kezdve a tobzódik, topog, tapos szavakon át/keresztül egészen a dorbézolás-ig. Egyébként az 1400-as évek elején készült Schlägli magyar szójegyzékben is megtalálható a dombérozás (dombéroz: 'féktelenül mulat'). A dorbézol a szójegyzék alapján egyenlő a tombas kifejezéssel. 47 Ezek a példák természetesen egy távoli hangutánzós nyelvi rokonság 15. századi példái voltak, a bizonyítékként szolgáló adat tehát dorombunkra utaló hangszeres személynév, vagy más említés ebből a korból viszont nem ismert. Doromb-ikonográfia A doromb ikonográfiái előfordulásait eddig többen próbálták összegyűjteni (Meyer-Oesch 48 , Ypey, Geiser 49 , Boone, Plate stb.) A legbővebb publikációt F. Crane 50 állította össze.Az alábbiakban nagyrészt az ő munkája alapján ismertetem a doromb legkorábbi ábrázolásait és egy-két késeit), remélve, hogy azok további kutatásra ösztönöznek és bízva abban, hogy a különböző régészeti lelőhelyekről előkerült példányok kronologizálásánál és tipologizálásánál segítségül szolgálhatnak. A doromb első ábrázolása Ypey 51 információi szerint egy 12. századi kínai könyvben található, ahol egy fémből készült példány látható, pecsétnyomójának címeréről. Az 1350-ből ismert Exeter katedrális szószékén látható muzsikus angyal hangszerét régebben dorombként ismertették, legújabban a kutatók (Boone, Crane, Kolltveit) szerint inkább trombitás angyal. A doromb első biztos és talán legismertebb ikonográfiái megörökítése 1353-ból való, méghozzá a svájci Trümpi család pecsétnyomójának 52 címeréről (II. kép). Az oxfordi New College kápolnájában őrzött winchesteri püspökbot zománcozott díszítésén egy dorombon játszó zenész muzsikál. Wykehami Vilmos volt 1367-1404 között Winchester püspöke. Egy doromb körvonalai láthatók azon az Autunban (Franciaország) talált vízjeles dokumentumon, melyet 1393-ra datálnak (ez alapján készült el egy tányérrajz is). Hasonló vízjelek ismertek még Párizsból (1393-94), Namur Heusdenből (Belgium 1394) Gondrecourtból (Franciaország 1396), Antwerpenből (Belgium 139698), Bloisból (Franciaország 1413) stb. A British Library tulajdonát képezte (1952-ig?) az a francia-flamand miniatúra l4ll-12-ből, melyen Mopsus fuvolán és Menalcus egy hatalmas dorombon játszik. A Bayeux-i (Franciaország) katedrális kriptájának egyik 15. századi freskóján egy dorombon játszó angyal látható. Egy olasz, feltehetőleg római (1440-1450 közötti) iniciálén Crane elképzelése szerint talán egy dorombos játszik hangszerén (1936-ban szerepelt a Sothesby aukciós katalógusában.) Különböző franciaországi könyvtárakban (Lorraine, Metz, Epinal, Montpellier) találhatók a 15. századra keltezhető dorombjátékosokat ábrázoló egyszerű tollrajzok. Külön érdekességként tartják számon azt a Metropolitan Múzeumban őrzött 1460 körül 111
