Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia

trilingvis

29-ben az alábbi mondatot találjuk: „A szőrös medve dörömböl és körmével kapál". Matkó István kimondottan érdekes című könyve (X. út Tök könyvnek eltépése, avagy Bányászcsákány. S-patak 1668) a következő mondatokat találjuk: "Herreg, dunnog, dorombol magában"

30 ,J)orombol Sámbár ezen-is, hogy én azt írtam"

31 „Csak deák nyelven dorombollyon"

32 Kolozsvár 1725-ös törvénykezési jegyzőkönyvében pedig „ biró Martzi az Sátorban lopás/na/k vétkéb/en/ akarta magát elegjiteni, ott tekeregvén sok üdőkig a' kezénis tapasztaltatván egj kötés Doromb; Azért a' mi verettetest kapott, magha lévén ok adója, szenvedgje fajdalmát".

33 Dobcsányi Ferenc

34 szintén vallatóra fogta egynéhány szótárunkat és a doromb fél tucatnyi említését találta meg: a Szarvas - Simonyi-féle Magyar nyelvtörténeti szótárban, a doromb-ot, dorombol-i a Czuczor - Fogarasi-féle szótár (1862-1874) is említi : doromb - „fogak közé vett egyszerű vas eszköz, rugalmas aczél nyelvvel két szilárdabb vas szár között, mely ujjal pengetve különféle kifújás által módosított hangot ad". Dorombol, dóromhoz pedig az, aki: „doromb nevű eszközt penget". Ballagi szótárában (1843-1890): dorombol, doromboz: „dorombot pengetve fuj". Kiss Géza Ormánysági szótárában pedig dorombér alakban találhatjuk meg: „cigánykészítette, szájba fogott, pengetéssel doromboló hangot adó kicsi vasszerkezet". A doromb talán legszebb tájnyelvi megnevezésével a moldvai csángóknál találkozhatunk, ahol szájhangszernek vagy szájmozsikának is nevezték.

35 Igazán gyönyörűek, az alakváltozatok, fantasztikus ez a nyelvi sokszínűség egyetlen kis fogalomkörön belül, ezért talán érdemes még néhány adatot idézni: Az alpesi országokban pengették (zupfen) a dorombot, de még gyakrabban ütötték (..tudok énekelni, tudok lanton játszani és brummogó vasat tudok ütni.. .).

36 Egy 1654es adat szintén schlagen alakot használ.(Göring J.C.)

37 Nálunk is leggyakrabban „verték" a dorombot : „Megfogtuk már a galambot/ verjük neki a dorombot"™, vagy: " A seregek előtt muzsikások mennek, /Kik hegedűt vonnak, kik dorombot vernek (Tzigányokról való história. 18. sz. közepe). Másutt a népi szóhasználatban sok helyen nem pengették, hanem kihujikolták dorombon a nótát. (Nyelvészetileg az már más kérdés, hogy ezek szigorúan véve így nem szinonimák. A kérdés, hogy lehetett-e a dorombot „hujkolni", vagy csak a nótát lehetett „kihujkolni", mert a kettő nem ugyanaz.). Másutt huholni kellett a dorombra, vagy rálehüték a nótát". Egyes helyeken a dorombotpityegtették, egy bukovinai székely emlékezete szerint pedig bezgette s osztán szuszogott bele nótát".

39 A magyar nyelvészek körében jelenleg két elmélet él a doromb (régebben szájdoromb is) szó eredetéről. Kézikönyveink nagy része

40 a dorombot ( dorombér, dorong, durung) etimológiailag német eredetűnek tartja, méghozzá a késő közép-felnémet Tumbel, Trummel szavakból származtatják, melyek szláv közvetítéssel kerültek a magyarba. A magyar alakváltozatok szóföldrajzi okok miatt is más-más nyelvből származhatnak: a doromblya szlovák, a drombuja szerb ill. horvát eredetű lehet, zdarrambaj és drombé esetleg szintén szerb illetve horvátból való, és egy feltehető drumboj alaknak felel meg. A durung változat eredeztethető a szlovák (szláv) drunglaból is, és egy feltehető drumboj alaknak felel meg. A durung változat

41 hasonlít a dorombon játszó dorombos szlovák megfelelőjéhez, -àdrumblos-hoz is.A szlovének drumelca és brumbice néven ismerik, a horvátok drombulja-kéní, románul drimba és dremba, lengyelül drumla, csehül brumle, oroszul vargán és a szlovák nyelvterületen drumbla-пдк nevezik; Ján Kollár költőnél dromla (1834 -35) és egyes tájnyelvekengrumle. A szlovákok a 17. század elején krúmla néven is ismerték.

42 Szlovák nyelvi előfordulásáról másutt is olvashatunk.

43 A legújabb feltételezések szerint talán a legvalószínűbb, hogy a magyar doromb szó elvonás a hangutánzó dorombol igéből, és megegyezése a környező szláv elnevezésekkel inkább véletlen,

44 pl.: Csüry Bálint Szamosháti szótárára és Veres Péter „Szegények szerelme" című művére hivatkozva, Dobcsányi

45 szerint doromboló hangja alapján kaphatta nevét a „zúgó-búgó doromboló 110