Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia III. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 6., Szentendre, 2001)

Néprajz - Repiszky Tamás: Egy kis dorombológia

Egy kis dorombológia Isten a halló, s ő az, aki mondja, Én csak az Isten fura kis dorombja. (Sík Sándor: Doromb) Világszerte újabb és újabb mérföldkövek jelzik a dorombmuzsika reneszánszát és általában a doromb iránti érdeklődés fokozódását. Ez az új keletű figyelem részben a 70-es, 80-as évek népzenei mozgalmainak, majd az egyre inkább teret hódító világzenei és etno-dzsessz divathullámnak egyik értékes hozadéka. A „kihalásra" ítéltetett hangszer újraélesztésével egy időben néprajzosok, hangszertörténészek és a régészek tudományos és ismeretterjesztő könyvespolcnyi irodalma látott napvilágot. Az elmúlt bő egy évtizedben nemzetközi dorombszövetség alakul, hangszertörténeti dorombszemináriumok sorozata indul, a világ több országában dorombegyesületeket alapítanak, Hollandiában, Németországban, Franciaországban könyvet írnak róla, Amerikában végtelennek tűnő weboldalak születnek, úgyszintén Internetre kerülnek a (többek közt, finn, magyar, amerikai) dorombkészítő mesterek alkotásai, Párizsban, Bonnban és Oslóban „dorombológiából" doktorálnak, a dorombtudomány koronázatlan királya Frederick Crane periodikát indít három nyelven, elkészül egy huszonkét oldalas dorombbibliográfia, dorombmeséket publikálnak, mások az ételek-italok-bélyegek-literátorok-Dvofak „doromb-kapcsolatait" kutatják, a svájciak „dorombos" filmet forgatnak a Jakutföldön és Japánban, az ausztriai Mollnban dorombmúzeumot nyitnak, doromblemezek tucatjai jelennek meg, másutt nemzetközi dorombkonferenciákat, dorombfesztiválokat rendeznek. Egyes koncerteken napjaink önjelölt „rezonens sámánkoponyái" révületbe is esnek. Egyre több tény és fény jelzi e távolról sem lineáris sikersztorinak örvendő hangszer legújabb hajnalát. E „pirkadáshoz" szeretnék csatlakozni, tudva, hogy a dorombról sok mindent megírtak és sok mindent el- és lejátszottak rajta és róla, viszont magyarul szomorúan keveset. Tény- és fényfeltárásom elsősorban ezt a hiányt szeretné pótolni. Az európai népi hangszerek kézikönyvéhez a szerkesztők hat alapelvből álló szempont szerinti ismertetési sorrend javaslatot állítottak össze. Ezek figyelembe vételével írta meg Sárosi Bálint (legbővebben 1967-ben németül, majd 1999-ben magyarul

1 a dorombra vonatkozó legfontosabb magyar vonatkozású néprajzi tudnivalókat. Jelen munkám egy részében főleg az б munkásságát felhasználva igyekszem néhány adalékkal színesíteni a „dorombtudományt". A népzenekutatók által gyakran használt sorrendiséget elvetve, elsősorban külhoni kitekintéssel, legbővebben a hangszer európai történetével, régészetével és elterjedésével foglalkozom. A külföldi szakirodalom nehéz hozzáférhetősége miatt határokon átívelve ismertetem a hangszer középkori előfordulásait, és a tipologizálásukra, kronologizálásukra készült kísérleteket, melyek az eddig ismert és a jövőben előkerülő Kárpát-medencei dorombok datálását, kronologizálását és tipologizálását segíthetik. A hangszer elnevezésével kapcsolatos nyelvészeti, nyelvtörténeti, terRepiszky Tamás 107