Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Műtárgyvédelem - Újvári Mária: XVIII. századi viaszfeszületek

UjváriMária 18. századi viaszfeszületek "A' mézet, és viaszkot (ebből Wachs), a' mint tudva lévő dolog, a' méhek készítik. Az ezeknek való materiát a' virágokról szedik és a' gyomraikban készítik el." Ezt írja Möller János 1818-ban Az Európai Manufaktúrák ' és Fábrikák Mesterség Míveik című munkáj ában. A viaszok persze ennél azért kicsit több féle szerves vegyületek. Megkülönböztetünk növényi viaszokat, ilyen pl. a karnaubaviasz, állati eredetű viaszokat (pl. méhviasz, cetvelő), ásványi viaszokat (pl. paraffin) és számos szintetikus viaszféleséget. A viaszok 40 С fok alatti hőmérsékleten szilárd és gyúrható, az e feletti hőmérsékleten lágyuló és könnyen folyó anyagok. Kultúrtörténetünk során már a történelem előtti időktől kezdve használtak viaszokat. Felhasználásukra számos példát tudunk, gondoljunk csak a gyertyára, a viasztáblákra, pecsétviaszokra, valamint azokra a kis szobrokra, amelyeket amulettként használtak elődeink. "A' mint tudva lévő dolog a' viaszból, képek, ábrázatok (Portraits) bábák, virágok, és más mindenféle figurák, szoktak készíttetni, formáltatni. - Ezeket formába öntik, rész-szerint pedig szabad kézzel előbb nagygyából ki tsinálják, azután fából vagy elefánt tsontból készült íróveszszővel (Griffel) nyomogatják ki 's készítik el tökélletesen. A' figuráknak való viaszk rendszerént fagygyúval szokott elegyíttetni." Möller mester a maga korában többet tudott a viaszokról és azok megmunkálásáról mint mi, késői utódai. Ismerjük a 18-19- századtól azokat a kis fogadalmi szobrocskákat, ún. offereket, amelyeket a búcsújáró templomok környékén lehetett vásárolni, s amelyeknek felajánlásában a fogadalmat tevő a háláját fejezte ki valamilyen betegségből való felgyógyulásáért. Előfordult, hogy bajok, betegségek, fenyegető veszedelmek elhárítása végett ajánlották fel e szobrocskákat. Az offerek úgy készültek, hogy valamilyen testrészt, állatfigurát, pólyás babát ábrázoló formába öntötték a folyékony viaszt. Az így készült figurák tömörek voltak, s ezekből az ajándékokból a templom a későbbiekben gyertyát öntetett. Kárpáti Kelemen közlése szerint (N.É. 1905.VI.) a fogadalmi viasz szobrocskák használatának szokása a stájer búcsújáróhelyekről származott át Magyarországra, pontosabban a Dunántúlra és ez a szokás csak a németajkú lakosság körében volt elterjedt. Vácott, a Fehérek temploma kriptafeltárása során egy olyan szakrális tárgytípus került elő, amely eddig a magyar szakirodalomban ismeretlennek számít. Viaszból készült szakrális tárgyakat ugyan eddig is ismertünk, ám ez esetben nem kegytárgyról, hanem ravatalozási kellékről beszélhetünk. Ezeket ugyanis az elhunyt kezébe adva, vagy mellére helyezve találtuk meg a feltárás során. A váci 18. századi lakosság nagy részét német nyelvterületről telepítették be, ez temetkezési szokásaikban is megnyilvánult. Előkerülésük pillanatában - éppen ismeretlenségük miatt - csontból készült tárgynak véltük ezeket a leleteket. Külső megjelenésük: sárgásbarna színük, törésfelületük, porlékonyságuk ugyanis emlékeztetett a régészeti ásatások során előkerült csonttárgyakra. További tévedésre 386