Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Műtárgyvédelem - Újvári Mária: XVIII. századi viaszfeszületek

adott okot az, hogy ezek a feszületek belül üregesek voltak, akár a csöves csontok. Az első gyanúnk akkor támadt az említett tárgyak anyagösszetételével kapcsolatban, amikor az alaposabb szemrevételezéskor felfedeztük, hogy un. sorja van az oldalán a feszületnek, vagyis két darabból lett összepréselve. Ezt követően K. Csilléry Klára ajánlására áttanulmányoztuk Adolf Mais 1954-ben megjelent cikkét, melyben a bécsi Szt. Mihály templom 18. századi kriptaleleteiről számol be. A közlése szerint a temetkező helyen a viaszból készült feszületek ("Wachskreutzen") a koporsók közel felében fordultak elő, többségük vékony, összefont vagy összesodrott viaszpálcikákból készült, de faformába öntött üreges, corpusszal ellátott viaszkeresztek is gyakoriak voltak. A cikk illusztrációjában egy, a váci leletekhez hasonló, öntött viaszkeresztet is publikált. Ezek után szükségessé vált az anyagmeghatározás. Felvettük a kapcsolatot Török Klárával, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos munkatársával, aki az anyagmintákat megvizsgáltatta dr. Gál Tamás vegyész-szakértővel és Kriston László fizikus szakértővel. Gál Tamás infravörös spektrofotometriás módszerekkel vizsgálta a mintát. Az infravörös spektrográfia az anyag molekulaszerkezetének vizsgálatára alkalmas módszer. A vizsgálat során a mintát folyamatosan változó hullámhosszúságú infravörös fénnyel világítják meg. Ebből a fényből az ismeretlen vegyület molekulafelépítésétől függően különböző, jellemző hullámhosszúságú fényt abszorbeál. így létrejön az abszorpciós spektrum, amelyből a vegyületben található molekulacsoportokat azonosítani lehet. A spektrumok értékelésekor a kutató arra a megállapításra jutott, hogy a minta nem tiszta termék, a leginkább hozzá hasonló spektrum a sztearinsav etilészter. A keverékanyag komponensei hosszú szénláncú zsírsavak észterei. Egy ilyen keverékanyag- termék például a méhviasz (Nicolet Sigma Library) is amelynek nagyon hasonló a spektruma a mintához. Ennek az eredménynek csak látszólag mondott ellent Kriston László röntgen diffrakciós vizsgálata, melynek megállapítása szerint a vizsgált anyag karnaubaviasz. Mindkét kutató további, lehetőség szerint összehasonlító vizsgálatok elvégzését javasolta. Miután bebizonyosodott, hogy viaszból készült tárgycsoportról van szó, sor kerülhetett restaurálásukra. A feszületek mindegyike formába öntött üreges tárgy. Többségükre jellemző, hogy a kereszt háromkaréjos, stilizált dombon áll, egyenes szárvégződésű, rajta corpus. A kereszt alsó negyedében lábtartó, felső szárán stilizált irattekercsen "INRI" felirat. A kereszt alján két stilizált ék van. Színük sárgásbarna, átlagos magasságuk 20-23 cm. A feszületek szinte kivétel nélkül rendkívül porlékony állapotban voltak, szinte érinteni sem lehetett őket a további sérülésük nélkül. A restaurálást Bakayné Perjés Judittal közösen kezdtük, az első feszületnél feszült izgalommal. A mechanikus, ecsettel történő portalanítás után a nagyobb darabokat egészen puha radírral tovább lehetett tisztítani. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a tárgy "megfoghatatlan" volt. Ki kellett találni valamiféle vázat, amelyre fel lehet rakni a töredékeket, hogy a ragasztásukat el lehessen végezni. Mivel üreges tárgyról volt szó, merevítő és kitöltő anyagként a könnyen faragható, merev, ugyanakkor könnyű Hungarocellel próbálkoztunk - sikerrel. A ragasztáshoz - mivel pontos anyagösszetétel nem állt rendelkezésünkre - méhviasz-karnaubaviasz 1:1 arányú keverékét használtuk, jó eredménnyel. Mivel a ragasztás után a feszület még mindig meglehetősen sérülékeny volt és az esztétikai megjelenését is rontotta a látható merevítő anyag, a muzeológusokkal egyeztetve a kiegészítés mellett döntöttem. Erre a célra ugyanazt az összetételű viaszkeveréket használtam, amit a ragasztáshoz. Ez az esetek többségében jó387