Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Műtárgyvédelem - Lukács Katalin: A halomfelhordás földmetszetének konzerválása és installálása

Lukács Katalin A halomfelhordás fóldmetszetének konzerválása és installálása Holport Ágnes régész kolleganő felkérésére többször résztvettem a százhalombattai ásatásokon, végigkísérhettem több halom feltárását, restauráltam a halmok leleteit. Végigkövethettem a 115-ös halom évekig tartó feltárását is. Mivel az ásatás kezdetén a sírkamra léte és elhelyezkedése teljesen bizonytalan volt, majd előkerülésével kiderült, hogy elhelyezkedése a halmon belül nem centrális, a régésznek az adott szituációhoz alkalmazkodva kellett döntenie egyes szelvények, falak elbontásáról. így alakult ki I996 végére az az alaprajz, amely a halom átvágását, a különböző szelvények egybenyitását és a kamra körüli rábontást foglalja magába. Ekkor merült fel a helyszíni konzerválás és bemutatás lehetősége is, és körvonalazódott az az igény, hogy a halmot - mint teljes őskori, építészeti egységet - mutassák be majd a szakmának és a nagyközönségnek. Még az ásatás során készítettem két falmetszet csíkot a régész kérésére, melyek nagyon szépen mutatták a halomfelhordás rétegeit. Ennek alapján kértek fel a lehetséges legteljesebb halommetszet levételére és konzerválására. Mint már említettem, az ásatás során kialakított falsíkok adottak voltak, így azt kellett mérlegelnünk, közülük melyik legalkalmasabb a bemutatásra. A választás a DK-i irányban nyitott kutatóárok falára esett, ennek metszeti képe szépen tükrözte a halomfelhordás szerkezetét. Ez a szakasz a halom talpától majdnem a kamra sarkáig terjedő sugárirányú metszet., de korántsem teljes, mert a kamra mögötti rész alkalmatlan volt metszetlevétel céljára. Itt térnék ki arra a problémára, mely alapvető félreértések forrása volt a munka során: a metszetlevétel egy, a falra ragasztott gézcsík segítségével történik, hasonlóan a freskóleválasztás technikájához. A gézcsíkot száradás után lehúzva a falról, egy ellentétes képet kapunk, tehát, ha a folyosó bal oldaláról veszünk metszetet, a kapott kép a folyosó jobb oldali metszeteként használható majd fel. Ezért volt alkalmatlan a kamra mögötti falszakasz a metszetlevételre. A munkára 1997 augusztusában, a gépi földmunkák megkezdésével egy időben került sor. Az adott folyosót, mivel az eltelt évek alatt fala kiszáradt és megrepedezett, kb. 30 cm vastagságban újra nyesték. Erre a frissen nyesett földfelületre vittem fel több rétegben azt a vizes fázisú ragasztóanyagot, mely az előzetes próbák során alkalmasnak bizonyult a munkához. A restaurátorok által ismert metszetlevétel technikájának alkalmazásánál itt a gondot a hatalmas méretek jelentették. A kimért falszakasz legnagyobb magassága 3 méter 60 cm, a hossza 11 méter volt, ekkora felületet nagyon nehéz egyenletesen megnyesni. Az újabb problémát a megfelelő méretű gézlapok beszerzése jelentette, ilyen méretű és mennyiségű géz csak kórházi forgalomban kapható. A munka megkezdése előtt ki kellet mérnem és beosztanom a falfelületet, beállítani a függőleges osztásokat, gondoskodni kellett megfelelő állványzatról. A ragasztó felhordása 1 m széles és adott magasságú csíkonként történt, figyelni kellett az egyenletességre, különös tekintettel arra, hogy a különböző tömörségű földrétegek más-más mértékben szívják be a ragasztóoldatot. Félő volt, hogy a kőkeményre döngölt agyagos sáv mel373