Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Műtárgyvédelem - Lukács Katalin: A halomfelhordás földmetszetének konzerválása és installálása

lett a morzsalékos, laza szerkezetű föld nem tapad majd egyenlő mértékben az anyagra. Több, különböző sűrűségű ragasztóréteg felhordása után felülről lefelé - a tapétázás módszeréhez hasonlóan - engedtük le és simítottuk a falra az első gézcsíkot, erre került az újabb ragasztóréteg, majd még egy sor géz. A gézlapokat a falsík tetején lécekre feszítettük fel, majd fokozatosan leengedve szögekkel rögzítettük a falhoz. A metszet alja az őskori járószint alatt kb. 20 cm-rel volt, itt földráhordással fixáltuk a géz végét. Három nap száradás után - közben volt egy kiadós eső is, amikor nylonfóliával próbáltuk védeni a metszetet - megkezdtük a gézcsíkok felszedését. A merevítőlécek segítségével húztuk le a falról a csíkokat, helyenként spaknival rásegítve és vigyázva, hogy a géz sehol se törjön meg. Méreténél fogva ez nem volt egyszerű feladat, négy ember kellett egy-egy hosszabb csík leszedéséhez. A levett lapokat vízszintesen egymásra fektettük, egy-egy réteg közé fóliát helyezve. Közben folyt a gépi földmunka, elkészült a majdani védőépület bejárati folyosójának kivágása is. Itt - bár a markolókanál helyenként "elkente" a metszetet - az előbbinél sokkal teljesebb, látványosabb metszet tárult elénk. Mindnyájan úgy gondoltuk, ezt mindenképpen meg kell őriznünk, mivel az építkezés során a metszetek is megsemmisülnek. Ez a szakasz jobban megközelítette a halom eredeti magasságát, a legmagasabb pontja 4 méter 20 cm volt. A munka az előzőhöz hasonlóan folyt, bár félő volt, hogy a frissen ásott föld nagy nedvessége miatt rosszabbul tapad az anyagra. Ez a félelmünk alaptalannak bizonyult, a friss föld sokkal szebb metszetet adott és dolgozni is könnyebb volt vele. Az első metszetet szinte reggeltől estig sütötte a nap, ezért nagyon gyorsan száradt és nem volt elég idő arra, hogy a ragasztó magához szívja a gézt, a második metszet csak reggel kapott napot, a lassúbb száradás miatt sokkal egyenletesebb, jobb megtartású lett, mint az előző. Erre azért tértem ki, mert ha van választási lehetőség, érdemes figyelni a következőkben a tájolásra. Fontos a folyamatos, egyenletes ragasztófelhordás, mert az időjárás és a földnedvesség változása miatt nem lesz egyenletes a metszet vastagsága, színe. Az egymásra helyezett, becsomagolt metszeteket méretük miatt nem tudtuk kiterítve szállítani, ezért feltekerve vittük tárolási helyükre, ahol egy fűtetlen raktárban fél évig álltak becsomagolva. A befoglalóépület tervezésénél Gelesz András építész kijelölte a felrakandó metszet helyét a kamrafolyosó mögötti falon. Pontos méretvételre az épület elkészültekor kerülhetett sor. Sajnos az épület méretei és belső íve miatt az eredetinél lényegesen kisebb metszet került kiállításra. A kijelölt falra leghitelesebben az első folyosóról levett metszet kerülhetett, néhány méteres elforgatással a halom középpontja körül. Hordozóként olyan anyagot kellett választanom, amelyre jól tapad a vizes fázisú ragasztó, kellőképpen rugalmas, mégis szilárd és viszonylag kis súlyú, hogy a szűk kiállítótérben könnyen mozgatható legyen. Ezeknek a követelményeknek a rétegelt lemez felelt meg a legjobban. A lemezek leszabása és illesztése után biztosítani kellett a merevítésüket is. A kész lemezekre a levételhez alkalmazott ragasztóval kasíroztam fel az előzőleg vászonra dublírozott gézcsíkokat. A ragasztó felpuhította a merev lapokat, így a széleket visszahajtva ragasztóval és tűzőgéppel rögzítettem. A kisebb hiányokat, melyek a kövek, lyukak, állatjáratok helyén keletkeztek, a helyszínről hozott földmintákkal pótoltam. A rétegelt lemez hátoldalát műgyantával impregnáltam, a földréteget pedig xilolban oldott Paraloid-oldattal kentem át, biztosítva ezzel a légnedvesség elleni védelmet. 374