Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Művészettörténet - Köpöczi Rózsa: A nagybörzsönyi XIII. századi Szent István templom művészettörténeti értékei

Köpöczi Rózsa A nagybörzsönyi XIII. századi Szent István templom művészettörténeti értékei, és legújabbkori építéstörténete Talán némi magyarázattal tartozom arról, miért választottam megszokott kutatási területemtől kronológiában és műfajban is meglehetősen távoli témát, de indokaim azt hiszem meggyőzőek. Már lassan két évtizede a Duna-Ipoly völgyhöz kötődik életem. A vidék egyik legérdekesebb és legrégibb műemléke, a nagybörzsönyi Szent István templom sorsa az utóbbi években életem részévé vált. A majdnem 800 éve épségben álló templom - amely elkerülte a magyar egyházi épületek sorsát, a pusztulást, leégést, átépítést, azon ritka román kori építészeti emlékeink közé tartozik , amelyek szinte teljesen érintetlenül, eredeti formájukban maradtak korunkra - a kilencvenes évek elején válságos állapotba került. Az 1965-ben lezajlott, Erdei Ferenc által vezetett korrekt és alapos restaurálás, felújítás után úgy tűnt, jó időre megoldódott e becses műemlék sorsa. Azonban alig húsz év múlva a felelőtlen beavatkozások (filmforgatás, útépítés) miatt az épület állagának rohamos romlása következett be. Úgy érzem, e románkori templom újkori építéstörténete érdeklődésre tarthat számot, megszívlelendő tanulságokat hordoz jelenkori műemlékvédelmünk helyzetéről, a műemlékeink sorsáról. Előzetesen azonban néhány általános gondolat középkori templomaink típusairól, keletkezésük feltételeiről. Ha Magyarország történetét vizsgálva a legkorábbi időkre próbálunk visszaemlékezni, az ezer év előtti államalapítás és egyházszervezés korára, kénytelenek vagyunk beérni néhány, alig számba vehető tárgyi és írásos emlékkel. István király törvényei támpontot nyújthatnak arra, hogyan indult meg az egyházalapítás, milyen templomépítészeti műfajok honosodtak meg nálunk. Szent István király tíz püspökséget állított az ország területén, ezek a helyek természetesen püspöki székesegyházak emelésével válhattak igazán rangos egyházi centrumokká. Közülük ma már egy sem látható eredeti formájában. Marosi Ernőt idézve: "A középkori magyar székesegyházak egy elsüllyedt világot alkotnak, amelyről csak itt-ott felszínre került töredékek adnak hírt. Történetük, későbbi középkori sorsuk, átalakításaik históriája is megíratlan." István második törvénye értelmében: minden tíz falu köteles egy templomot emelni. Ezek a plébániák fogták össze a legkisebb települések hitéletét, a plébánosok a kultúra szinte egyedüli letéteményeseinek számítottak, a templomok pedig védelmet nyújtottak a környéken lakóknak, hiszen a földesúri várakon kívül nemigen akadtak kóépítmények az akkori Magyarországon. Az első plébániaegyházak bizonyára falusi templomok voltak, bár a ránk maradt emlékek közül egyik sem azonosítható a Szent István törvényében említettekkel, a későbbi falusi templomok típusai azonban hasonló igényekre engednek következtetni. A harmadik építészeti műfaj az Árpád-korban a szerzetesrendi kolostorok alapításához kötődik. Egy-egy kegyúr építtette azokat az impozáns templomokat, melyek közül néhány máig fennmaradt (Ják, Lébény) és hirdeti az akkori építők igényességét, mesterségbeli tudását. A hozzájuk csatlakozó kolostorokban pedig valamelyik akkori szerzetesrend tagjait telepítette le a földesúr. A szerzetesek széleskörű hittérítő, tanító missziót teljesítettek. Ezek az építkezések természetesen a korabeli nagy európai egyházak diktálta stílusjegyeket 345