Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Művészettörténet - Bárdosi József: A módszer „színeváltozása”
amely nem is szolgál más célt, mint elemzési anyagot (a racionalizmus, a /wittgensteini/ nyelvfilozófia és a logikai) tudás számára. Természetesen a szerző számára a tudás lesz az a logikai emeltyű, amely a művet műként teszi értelmezhetővé és ez legalább három előfeltételt kíván meg, hasonlóan a kanti-cassireri elvekre épülő ikonológiához. Először is annak eldöntést^, hogy mi a mű. Ha döntöttünk, akkor jön a mű kielégítő leírása^, majd a definiálás^ 2 és végül a konstituálás. "Amíg tehát nem konstituáltam a műalkotást- melynek során valószínűleg figyelembe veszek néhány igen alapos művészettörténeti és művészetfilozófiai vizsgálódást, addig természetesen semmit sem lehet mondani."^ Ezek után szinte már mindegy, hogy milyen a kiválasztott mű, mert Danto számára az a fontos, hogy mit tud mondani a műtől független tudás birtokában. A dantói művészetfilozófia a műtől függetlenül, az interpretáció "különvilágát" projektálja a megértés feltételeként a műalkotásba. Összegzés II Danto könyve laza esszéjellegú szövegek összefüggő és külön tanulmányokként is megálló fejezeteiből épül fel. Azonban Danto, hogy oldja az elméleti művekre jellemző tagoltságot retorikai fogásként deduktív logikát alkalmaz, továbbá a kor szellemének megfelelően gyakorta és bőven meghinti írását idézetekkel, viszont lábjegyzettel alig, ami azt mutatja, hogy a széles olvasói réteget is megcélozták a kiadással. Azonban a könyv elolvasása után tegyük fel azt a kérdést, hogy mit is mond Danto a művészetről és miként mondja azt? Az kétségtelen, hogy ígéretéhez híven valóban a filozófia vizébe mártja - az általa önkényesen választott művekkel reprezentált - művészetet, és nem bajlódik a művészettörténet kategóriáival sem. Jegyezzük meg, hogy a könyv egyik legvitathatóbb pontja az önkényesen válogatott példaanyag. Továbbá a szerző által alkalmazott deduktív logika az elmélethez, az ideához műveket rendel állítása igazolására, amihez kiváló vadászterepet jelent számára a művészettörténetben felhalmozódott művek sokasága. Alig-alig találunk a 70-es évek képzőművészetéből vett példát, ha találunk, akkor is negatív vagy indiferns példát, mint "J" festőt, vagy a kortárs japán mestereket. Viszont az kétségtelen, hogy a példatár minden önkényessége ellenére egységében tekinti át a Parhasziosztól Jasper Johnsig terjedő művészet mibenlétét.Azonban bizonyos korszakok és irányzatok a dantói tudás és az ideologikus tudás által kevésbé "kielégítően leírható, definiálható és konstituálható" volta miatt, miként az absztrakt művészet és a következetesen "realista, illuzionista" (hiperrealizmus, radikális realizmus, fotó, objekt, installatív, performatikus, stb.) törekvések a fenti okok miatt nemigen foglalkoztatja Dantót (a piros négyzet metaforáján és Pető trompe l'oeil-művész futólagos említésén kívül). Tehát a verbalizálható és fogalmilag konstituálható 44 művek képezik a könyv vizsgálatának nagyobb részét és bizonyítási anyagát is. Ezek, a történeti vonatkozású figurális művek alkotják az elemzések sarokpontjait, amelyek kontextualitása, kulturális beágyazottsága az átlagosnál erósebb (Don Quijote, Rembrandt képek, stb.). Ezért szükséges kijelenteni, hogy a dantói (művészet)filozófia nem lehet más, csak is konzervatív, 4 5 gondolkodása pedig nem épülhet másra, mint a tekintélyelvű hierarchiák mentén kristályosodott - megjósolható konklúziót eredményező predikátum-logika - módszerére. Ezért tűnhet megtévesztőnek az induktív logika és historista (tudás) deduktív tálalása. Tovább az a dantói tautologikus fondorlat is, amely a kultúrával magyarázza a kultúrát és ami ekként (fogalmilag) nem ágyazódik be a kontextuálizált tudás filo334
