Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Művészettörténet - Bárdosi József: A módszer „színeváltozása”
Tovább gondolva a szerző valóban megfontolandó javaslatát, nézzük meg, hogy A és В vonatkozásában mennyire nem puszta jelmezbeöltözés a metaforikus mozgás. Idézzünk fel egy erre vonatkozó példát Lévi-Strauss (1965-ben), a totemizmusról írott könyvéből. Feltételezve, hogy Danto kiváló ismerője a strukturalizmusnak és bizonyára nem kerülte el figyelmét, hogy a strukturális antropológia is vizsgálata tárgyává tette a totemikus (és a racionális) gondolkodás problémáját. A totemikus gondolkodás nem más mint két ideális sorozat közötti speciális összefüggés kialakítása A metafora bűvkörébe vont sorozatok tagjai (A és B) legalább olyan önkényesen kiválasztottak mint a "barkácsolás logikájának" nevezett totemikus gondolkodás relációs sorozatai, mondaná Lévi-Strauss. Nézzünk egy példát tőle: a nuerek törzsében az ikrek madárneveket kapnak és isteni személyeknek tekintik őket, miként Danto római császárnak véli a tógát viselő Napóleont. Azonban minthogy az ikrek mégis földi személyek, csak is a metaforikus gondolkodásban működő szubsztancia-átvitel alapján vagyunk képesek elképzelni azok isteni mivoltát, amelyet feltehetően a madár-tulajdonság átvitelében látnak a nuerek is. 24 Ne sajnáljuk a fenti néhány soros kitérőt, mert a művészettörténetben Aby Warburg is felvetette ezt problémát, persze jóval korábban. Azonban Warburg nevét azért is szükséges megemlíteni mert ő javasolta és kezdte el elsőként a retorikai trópusok, saját kifejezését használva a pátoszminták gyűjtését: "A mitikus és tudományos felfogás közötti ingamozgást a művészeti alakítótevékenységnek a fétistől a drámáig terjedő szférájában mintegy háromezeréves időszakon keresztül szisztematikus-történeti megközelítésben követi nyomon, és válogatott reprodukciókkal szemlélteti Éppen ez az, amelyhez a sokat emlegetett atlasz a képanyag tekintetében segítséget nyújtani hivatott. " (Aby Warburg: Válogatott tanulmányok, 1995, Budapest, 252. oldal) Sajnos a Mnémoszüné, az emlékezet múzsája nem volt kegyes Warburghoz, mert a pátoszminták képes atlasza nem készült el soha. Warburg után tanítványa, Panofsky nem, de Panofsky tanítványa, Jan Bialostocky "Archetípusok és kerettémák" című tanulmányában újra kísérletet tesz a Danto által a 80-as években újraszorgalmazott trópusok meghatározására. Láthatjuk, már Danto előtt is felmerült a művészet nemcsak történeti szempontú, hanem a metaforikus struktúrák alapján történő vizsgálata is. Danto két dolgot mond a stílus, a kifejezés és a retorika metszéspontjába helyezett metaforáról: először azt, hogy a folyamat bonyolult, ezért meg kell határozni a jelenség (alanyi) státuszát, mondjuk Saskiát, aki olykor "modell, olykor tárgy -...-, olykor pedig a metafora tárgya." Másodszor pedig azt mondja, "hogy a tárgy mindvégig megőrzi identitását, és mint olyat ismerjük fel. Ezért színeváltozás és nem pedig átalakítás" Ezt viszont Ricoeurre hivatkozva nem fogadhatjuk el. Harmadrészt Danto nemcsak a metaforikus jelentésképződést vizsgálja, hanem a metafora által felvett jelentéstartalmakat, a "retorikai trópusokat' is. Azonban Danto nem lenne Danto, ha nem csavarna még egyet - az enthüméma fogalmának bevezetésével - a már így is eléggé bonyolultan vagy mondjuk árnyaltan kifejtett metaforizáción. Metafora és enthüméma Az előző lépésben Danto a stílus, retorika és kifejezés 2 ^ metszetében vizsgálta a metaforát, vagy is olyan művészetet, amelynek lényege a metafora jelentésváltozásában van. Danto azonban nem lenne Danto, ha az olvasó végső elcsigázására csak a metaforikus jelentésképződés két331
