Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Fegyó János: A nemzetőrség szervezése 1848 tavaszán

lók; Kováts Lajos és Szenthe Péter. A küldöttség "oly utasítással (bízatott meg), hogy az adószedőkönyv nyomán minden család körülményeit betsölvénQ rendelt qualificatioval öszve állítva megvisgálván, s azoknak kik a nemzet őrségbe beállani törvény szerint nem kötelesek, a katonák (nemzetőrök F.J.) közé önkéntesem soroztattatást megtagadván, s ezeken kívül mind azokat, kikre a törvény rendeletei alkalmazhatók vallás különbség nélkül, nemzeti órkatonákul írják öszve, s ez öszveírás mutattasék be."n A korabeli nyelvezetet feloldva, a határozat arról szól, hogy adókönyv alapján írják össze azokat a 17-50 év közötti férfiakat, akik megfelelő vagyonnal rendelkeznek, - rájuk a törvény alkalmazható. Egy másik listán összeírandók azok is, akik életkor szerint ugyan kötelezhetők lennének, de nincs saját vagyonuk. Pl. Egy 55 éves tehetős gazda családjában él két, húsz év körüli fia, akik az apjuk gazdaságában dolgoznak, lehet, hogy jó módúak is, de papíron vagyontalanok. Ebből a családból senki sem kötelezhető. Két nap alatt elkészültek az összeírások és április 4-én Gáspár István bírót és Oláh József jegyzőt küldte a tanács Pestre, "hogy a helybeli nemzetőr katonák eddigi eredményét tartalmazó feljelentő írást magukkal felvigyék, a Központi Választmánynak adják bé, és ha arra fegyvert kapnának, annak lehozattatásáról gondoskodjanak, és egyszersmind a nemzeti őrsereg számára a közpénztár költségén 24 tsákót, és nemzeti színű szalagokat végszámra vásároljanak."

12 Miközben Ráckevén lázasan dolgozott a tanács a nemzetőri névsorok elkészítésén, a megyei választmányhoz sorra érkeztek a jelentések, hogy főleg a zsellérek lakta településeken a lakosság nyíltan ellen állt, világosan megmondván, hogy ők csak akkor fognak katonáskodni, ha a földek elosztása által nekik is jut, amit védjenek. Más jelentés szerint "a nép nincs olyan rokonszenvvel a pesti mozgalmak iránt, mint azt némelyek hiszik."^ Ráckeve önkormányzatának lelkesedése érthető volt, hiszen az uradalommal folyó évszázados kollektív küzdelem kedvező megszüntetését várták és remélték az új hatalomtól. Ne feledjük, ekkor még nem volt köztudott, hogy a jobbágyfelszabadítás csak az úrbéresekre vonatkozik, hogy a bor és húsmérésre a jogegyenlőség nem terjed ki, hogy a szőlődézsmát az uradalom változatlanul követeli. Március 15-e után három héttel a tanács még a remények bűvöletében élt, s minden módon igyekezett a forradalmi megyei választmányt támogatni. Komolyan vették a közteherviselés elvére épülő nemzetőri kötelezettséget olyannyira, hogy a megyei választmánytól fegyvereket vártak, míg a nemzetőri "egyenruha" beszerzését - 24 db csákó és nemzeti színű szalag - a tanács magára vállalta. A több helyről érkező lakossági tiltakozásra ápr. 2-án a megye felfüggesztette március 24-i határozatát, és úgy döntött, hogy csak az önként jelentkezők összeírását kell elvégezni^. De a választmány sem tehetett mást, mert hiába hivatkoztak az "új törvényekre", azok ekkor még nem léteztek, születő félben voltak; szentesítésükre csak április 11-én került sor. A küldöttséget lehangolta az értesülés és a fegyverek hiánya. Ugyanis a választmánynak sem volt fegyvere, csak jó tanácsa: a helyben található vadászpuskákkal, kardokkal, dárdákkal fegyverezzék fel a nemzetőröket. A nemzetőrséget támogató tanácstagok is megértették, hogy a forradalom menete lelassult, a törvényes út pedig hosszadalmas és kanyargós. A tanács keresztülvitte a nemzetőri összeírást, ha nem is az önkéntesség alapján, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzetőri szervezést ne érte volna személyeskedő támadás. Dimon István hatvanos kültanácsnokot, Sztankovits György tanácsnok, a nemzetőri összeírás egyik küldöttje - az215