Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Fegyó János: A nemzetőrség szervezése 1848 tavaszán
zal panaszolta be a magisztrátusnál, hogy a nemzetőrség ellen agitált. "Dimon István azzal vádoltatván, mintha ő oly forma javallatot terjesztgetne, miszerint jó volna, ha a fiatalabb tanácsnokok, név szerint Károly János és Gózony István őrkatonákká, s helyükbe Hering Mihály és Katona Józef tanácsnokká lennének! - ámbár Sztankovits György szembe mondta, hogy a vádlott (t.i. Dimon István) ezt Szlávits Simonnak beszélte volna (el), de mivel mind Dimon István, mind Szlávits Simon tagadást tesznek: a vád feletti ítélet további visgálatig függőbe hagyatik."i5 Dimon István jó néven vette volna, ha a forradalom mellett elkötelezett tanácsnokok fegyveres szolgálatra jelentkezvén posztjukról leköszöntek volna. Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél! Dimon István későbbi pályáját ismerve, mi feltételezzük a gyanúsítást, főleg ha azt is számításba vesszük, hogy mindhárom - Dimon, Hering, Katona - kibuktak az 1847. novemberi tanácsválasztáson, s kénytelenek voltak a hatvanosi szereppel megelégedni. Nemcsak az önkormányzatban voltak ellenzők, de a legszegényebbek sem lelkesedtek az őrkatonai szolgálatért. Az legfeljebb csak elszomorító, hogy minderről holmi kocsmai események kapcsán szerezhetünk tudomást. Borbély Mihály április 2-án a városi kocsmában renitenskedet, s a vele szemben nemzetőri minőségben fellépő Szenthe Pétert "mint nemzetőrt gúnyos szavakkal illette", amiért egynapi áristomot és 15 pálcát kapott "a piatzon mások példájára" is. Csak halkan jegyzem meg, hogy Borbély Mihály 1848. decemberében honvédnak állt, majd a szabadságharc után 1850. januárjában, amikor a császári sorozóbizottság elé hurcolták, Pesten megszökött. Németh József az alszegi Asztalos kocsmában került szembe a nemzetőrökkel "akik kihágásuk miatt intették volna." Németh József "a rendőrök ellen támadva, őket kigúnyolta, mi által közöttük nagy czivódás támadott, s Németh Jósefet, mint rend, csend és béke háboríttót meg (le FJ.) győzvén (t.i.Németh) az áristomba kísértetett." 16 Tekintettel arra, hogy Németh József már sokadszor követett el vétséget, - 1848.januárjában édesanyját is bántalmazta - "a megye börtönébe küldetni rendeltetett." A forradalom előtt is voltak kocsmai kihágások, amikor a bakterok áristomba vitték a rendetlenkedőket, de azokat soha nem gúnyolták ki, legalábbis ilyen váddal korábban nem találkoztunk. Ha a kiragadott példák valamit is bizonyítanak, az nem több, mint hogy a március végén nemzetőröknek állt civil személyeknek nem volt annyi tekintélyük sem, mint a korábbi bakteroknak. Őróluk legalább köztudott volt, hogy a város rendfenntartói, velük kapcsolatban nem volt mit kigúnyolni, de nemes Szenthe Pétert ilyen minőségben már nem fogadták el, kigúnyolták - s rajta keresztül a nemzetőröket is. A közbiztonság érdekében szükségessé vált az idegenek fokozottabb ellenőrzése. Az idegeneknek való szállásadást a tanács engedélyéhez kötötték, szigorú büntetést helyezve kilátásba még Pokolhegyen is. Közben a tanács is belátta, hogy a nemzetőrség felállítása körüli buzgólkodása idő előtti volt. Április 11-én már bánták, hogy közpénzen vásároltak 24 db csákót, melyet "némelyek használni szeretnek, de meg nem veszik. Kérdésbe tétetett, vajon azok közös haszonvételre tartassanak-é, vagy árba botsájtassanak? Határoztatott: a közpénztár, mely így is ki van ürülve, ilyen költségekkel terhelni nem lehetvén, a vásárlott tsákók botsájtassanak árba, és minden nyereség nélkül vett ár szerint adassanak el."i7 Pontosan egy hete határoztak a vásárlásról, s azóta kiderült, hogy feleslegesen. A darabonként 3 váltó forintért vásárolt csákók június végén még mindig megvoltak. 216