Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Forró Katalin: A váci szabólegények artikulusa 1780-ból
Forró Katalin A váci szabó legények artikulusa 1780-ból A várostörténeti kutatások 1 - túlnőve az "egyszerű" helytörténeti kereteken - egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a történettudományon belül. A gazdasági-társadalmi makrofolyamatok városi szinten való megjelenésének, a városok és városkörzetek válaszreakcióinak, az egyes területek egyedi és általános vonásainak vizsgálata, a mikro- és makroszintek összehasonlítása a vidéki múzeumokban dolgozó történészek - helytörténészek - egyik feladata. A kutatások különböző forrásokra, forráscsoportokra épülnek. A céhdokumentumok - különösen a céhszabályzatok - alkalmasak arra, hogy a kézművesipartörténeti, gazdaságtörténeti kutatásokon túl a korabeli - városi - lakosság életmódjának elemzésére irányuló vizsgálatok forrásai legyenek2. Alapos elemzésre méltó, s egyben lehetőséget adó céhes dokumentummal nemcsak a levéltárak, hanem a múzeumok is rendelkeznek. Ilyen a dolgozatomban vizsgált, a váci Tragor Ignác Múzeum történeti gyűjteményében a T.D. 76. 301.1. leltári szám alatt található, 1780-ra datált szabályzat, melyet a váci szabó legények számára adtak ki. A dokumentum a múzeumi törzsanyag részeként került újbóli beleltározásra 1976-ban. Múzeumba kerülésére pontos adatok állnak rendelkezésünkre. A Váci Hírlap 1897. március 7-i számában beszámol a szabók múzeumnak tett felajánlásáról. E szerint "Kétrendbeli szabadalomlevelüket, számos szabadító tanoncleveleket, melyek az által nagy becsüek, hogy homlokzatukon mindazon városok képeit tüntetik fel, melyekben kiállítattak, tovább bejárásági jegyzőkönyveiket már szerkesztőségünkbe a múzeum számára letették. Zászlajukat és céhládájukat a múzeum igazgatósága mindenkor átveheti. " A szabó legények számára kiállított articulusokról külön nem esik szó. Az 1912-es leíró lajstrom a céhládák között említi a "magyarszabó (szűrszabó) legények" céhládáját benne "a kiscéh 1780. és 1844. évbeli céhlevele"ivel3. A két dokumentum közül a később keletkezett már az ötvenes években készült leltárkönyvben sem szerepel, sorsa bizonytalan. A céhek újraszerveződése a püspöki székvárosban a 17. század végén, a 18. század elején, a török uralom megszűnte után - párhuzamosan a mezőváros újratelepítésével - vette kezdetét. A váci céhek kiváltságlevelüket az uralkodótól, a püspök-földesúrtól vagy más városbéli - leggyakrabban pesti vagy budai - céhektől vették át. Minden esetben szükség volt a céhlevélnek a püspök-földesúr általi megerősítésére, aki néhány esetben pótlásokat is csatolt a cikkelyek után. A magyar szabók 1699- március 29-én kapták magyar nyelvű céhlevelüket I. Lipóttól 4 . A céhlevélnek meglehetősen mostoha sorsa volt. 1707-ben elveszett, s csak két évvel később sikerült újból megtalálni. 1724-től a céhek felügyeleti szerve a Helytartótanács lett. 176l-ben a Helytartó Tanács elrendelte a céhlevelek általános, országos megújítását5. így került sor abban az évben a magyar szabók - már csaknem 100 éve érvényben lévő - kiváltságlevelének megújítására. Eszterházy Károly gróf váci püspök megerősítette a korábbi céhlevelet, de az eredeti 14 cikkelyhez 7 újabbat csatolt 6 . A céhek sajátos szervezeti egysége volt a kis- vagy legénycéh. Az egyes céhekben hosszabb-rövidebb időt eltöltő legények ügyeivel - első fokon - a legénycéhek foglalkoztak. A kis- vagy legény190
