Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Régészet - Hellebrandt Magdolna: Pest megye kelta kori régészeti leletei
rab végén,35 mely hasonlít a fejérdihez.36 Tápiószele 462. sírjában szintén kosfejes díszítésű bronz tükör volt.37 Meg kell itt még említenem, hogy mellékletként, útravalónak is tettek juhot sírba, például Orosháza-Gyopároson,38 s Tápiószelén húsz sírban volt juh combcsont melléklet.39 Kelta anyagban is előfordult 40 juh "csontmelléklet", bár kisebb számban, mint a sertés. A nyomozás messzire vezet, hiszen Szabó János Győző a Mátra vidéki anyagban birka és bárány áldozatról írt, 41 és a preszkíta kultúra örökségeként említette. V.A. Iljinskaja a szkíta művészet legősibb, eredeti részének tartotta az állatábrázolást, melyet elsősorban faragott csont tárgyakon keresett, megállapítása szerint leggyakoribb volt a ló, a kos stb. 42 A 7. sír külön figyelmet érdemlő tárgya még a talpas edény, melynek fülén plasztikusan kiemelkedő oválison egyszerű vonalakkal megrajzolt emberfej látszik, valószínű a második oválison is az volt, de lehetséges, hogy a harmadik kiemelkedésen is emberfejet ábrázoltak egykor (2. kép 10.). Az edény formájára pontos párhuzam nincs, emlékeztet Zimnicea 4 3 edényére, bár ez talpcsöves. Feltételezhetjük, hogy a csővári is az volt, de ezt a durva törések és ragasztások mellett ma nem lehet biztosra állítani. Szkíta kori leletek között van hasonló, például Hevesen 44 és Sajóórsön. 4 5 Kelta anyagban közel áll a mi darabunkhoz egy füles edényke, mely Borsod megyéből, ismeretlen helyről származik. 4 ^ Hasonló profilú edény Ibesheim-ben került elő LT D környezetben, de talpcsöves, és fületlen.47 Az emberfejjel díszített edényekről legutóbb a Novo mesto-i kantharos kapcsán olvashattunk, 4 « hamvasztásos sírban került elő. Szabó Miklós szerzőtársával felsorolta a párhuzamokat. A csővári csak fejet ábrázol, mint a Novo mesto-i, kőrösszegapáti, 4 9 kosdi, 50 melyek az edényfalból csak kiemelkednek, de nem válnak önálló, plasztikus fejjé. A halál állapotát szimbolizálják, mint ahogy arra Szabó Miklós is rámutatott.5i Felmerül a valószínűsége annak, hogy a csővári edényen a jelzett három ovális mindegyike emberfejet ábrázolt, ez esetben gondolhatnánk a Jacobstahl52 által említett háromfejű istenség kultuszára. Szabó Miklós több hasonló ábrázolást is idézett.53 Ilyen háromfejű istenszoborról tudunk például Írországból^ 4 de az körüljárható. A mi darabunk az ábrázolás módjában leginkább a dél-franciaországi Entremont-i kőemlék emberfejeihez55 hasonlít, de közelebbi példa egy zemplini (Zemplén) bronz késnyél végén látható ábrázolás.56 Szabó Miklós szerint az antropomorf fülű kelta edények az Itáliából elűzött biousokkal jelentek meg a Kárpát-medencében.57 A kelta fejábrázolásnak kétségtelen vallási okai vannak. A Velencei-tó melletti Pákozd szentélye ismert, ahol a fej-kultuszt sikerült megfigyelni.58 A csővári temető a LT С közepére tehető. Farmos lelőhely azonos Tápiófarmossal. 1942-ből ismert innen az első dokumentáció a MNM-ben, melyből megtudjuk, hogy Bottyán Árpád59 csontvázas kelta sírt említ innen. 1965-ben Szabó Miklós járt a helyszínen, 6o egy csontvázas sír maradványait gyűjtötte össze a leletbejelentővel. A mellékletekből megmaradt és az MNM-be került egy vas kardlánc, egy fibula töredéke és egy bronzlánc. A tulajdonos, Zala Attila Találta az 1.4. sírokat, Dinnyés István tárta fel a 2-3. és az 5-6. sírokat. Az első sírban egy övkapcsos érdemel figyelmet, díszített. A 2. sír hamvasztásos (3. kép 1.), a sírfolt szabálytalan négyszög alakú, s lefelé szűkül, sírmélység 115 cm. A 4. sírt mutatjuk be (4. kép 1.), melyet a megtalálást követően Dinnyés István leletmentett. A sír 225-227 cm mélységben teknőszerű. Alján kb. 30 cm magas halmokban összekeverten voltak hamvak, állatcsontok, edénytöredékek, vaspántok és fibulák részei. Az ásató lehetségesnek tartotta, hogy a fegyverek és az urna egy rátemetkezés tartozékai. 101
