Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Kocsis Gyula: Parasztpolgár a XIX. század első felében

Macfarlane könyvét olvasva az angol individualizmus eredetéről a magyarországi történészek valószínűleg arra gondolnak, hogy a magyar parasztság viselkedése sem az angol, sem a kelet-európai parasztság magatartáshoz nem hasonlít, habár tisztában kell lennünk azzal is, hogy az összevetéshez alkalmas antropológiai megközelítésű elemzések Magyarországon még nem készültek. Nagy Varga Vera közelmúltban publikált kutatásaiban azonban a két világháború közötti Cegléden a XVI-XVII. századi angol parasztokéhoz hasonló racionális paraszti magatartást tárt fel. Ebben az időszakban a ceglédi parasztok, vagy inkább farmerek befektetési és üzleti céllal folytatnak mezőgazdasági tevékenységet.

3 A dolog lényege az, hogy a Sztálini szocializmusban kulákoknak nevezett középparaszti csoportok tagjai nem paraszti módon viselkednek: az örökölt (és a korábbiak értelmében örökítendő) földdarab iránti érzelmi kötődés legcsekélyebb jele nélkül, a föld szimbolikus értékével mit sem törődve megszabadulnak a város saját határban bírt birtokuktól, vagy annak egy részétől, és az árán másutt vesznek, vagy bérelnek jóval nagyobbat. Nagy Varga Vera kutatásainak eredményeként tudjuk, hogy a saját 48 000 kh-as határon kívül 1928-ban már további 40 000 kh-at birtokoltak, vagy béreltek másik 19 település határában.

4 Tévedés lenne azonban azt gondolnunk, hogy a földek adás-vétele a jobbágyfelszabadítás utáni fél évszázad társadalmi és gazdasági fejlődésének eredménye. A földpiac meglétének és meglehetős élénkségének jelenségeit már a XIX. század elején megfigyelhetjük. Korábbi tanulmányaimban egyedi példaként részletesen bemutattam azt a folyamatot, amelynek során egy ceglédi jobbágycsalád egymást követő két nemzedéke örökölt negyed telkéhez további 2/4 teleknyi földet szerezett 1814-1823 között, mg ugyanezen család harmadik nemzedéke az előző generáció szerzeményére alapozva még egy egész telekkel - 93 holddal - gyarapította a családi vagyont 18431841 között.

5 Ez a példa azt valószínűsíti, hogy a XIX. század elején már beszélhetünk ceglédi földforgalomról, ceglédi parasztpolgárságról. Mielőtt azonban a jelenség kiterjedtségét, jelentőségét megvizsgálnánk szükséges áttekinteni a törvényeket, rendelkezéseket abból a szempontból, hogy létezhetett-e földpiac a vizsgált korszakban Magyarországon. A feudális kori magyarországi jogszolgáltatás szellemét meghatározó munka, a Hármaskönyv szerint a parasztoknak nincs tulajdonjoguk az általuk használt földre. A használati jogukat „...azonban nem kell úgy értelmezni, mintha a paraszt által valakinek hagyományozott vagy eladott örökséget a földesúrtól örök joggal el lehetne idegeníteni. Mert a parasztnak munkája bérén és jutalmán kívül, az ő ura földjében semmi örökös joga nincs; hanem az egész föld tulajdonjoga a földesúrra néz és azt illeti".

6 Wellmann Imre feltételezi, hogy ez pont a meglévő gyakorlattal ellentétben, megtorlásképp kapta a parasztot a föld tulajdonból kizáró értelmét

7 szerinte a gazdák telki földjeiket lényegében a magukénak tekintették, számos példa van elzálogosításukra, sőt eladásukra is, amint ezt az erre vonatkozó felsőbb tilalmak tanúsítják. Még a XVIII. századi, a jogászok felkészítését szolgáló kézikönyv is tud arról az élő S!