Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Kocsis Gyula: Parasztpolgár a XIX. század első felében

Kocsis Gyula Parasztpolgár a XIX. század első felében Az antropológusok

1 a paraszti, vagy a parasztiként meghatározott falusi közösségek többszempontú vizsgálata alapján azt a következtetést szűrték le, hogy a paraszti társadalmakban és kultúrákban van valami általános érvényű jelenség, van egy olyan szerveződés, amely a világ minden táján hasonló vonásokat mutat. Ennek az általános érvényű jelenségnek a lényege - röviden összefoglalva - abban áll, hogy a paraszti társadalomban a tulajdonlás, a termelés, a fogyasztás és a társadalmi élet alapegysége a családi gazdaság. Ezekben a közösségekben az egyén, a család és a gazdaság oszthatatlan egészként jelenik meg. Ennek egyik, témánk szempontjából fontos és ezért most itt egyedül kiemelt jelensége az, hogy nem egy konkrét háztartás, hanem egyes konkrét háztartások egymást követő nemzedékei együttesen alkotják a tulajdonosi csoportot. Az egy meghatározott időpontban létező konkrét családok, háztartások csak a „haszonélvezeti jog" egymást követő csoportjai, akik felelősséggel tartoznak a birtokolt vagyonért, annak lehetőleg hiánytalan továbbörökítéséért a leszármazottak és a közösség, a falu közvéleménye előtt. Az egyén a birtokra semmilyen jogot nem formálhatott, ami odáig ment, hogy például Oroszországban a parasztok - legalábbis Th. Shanin szerint - a föld, vagy a mezőgazdasági felszerelés tárgyai vonatkozásában nem ismerték a végrendelkezést. Latin-amerikai - közelebbről mexikói - paraszti közösségek vizsgálatából az is kiderült, hogy nemcsak az egyes háztartások nem hajlandók eladni a földet, hanem maga a faluközösség is megtiltja, hogy a idegenek kezére kerüljön. A kelet-európai parasztgazdaságok is kötődtek érzelmileg is a földhöz: a lengyel parasztok pl. gondosan ügyeltek arra, hogy megőrizzék a birtok családi nevét. Hasonlójelenséggel Magyarország DNy-i részében is találkozhatunk: a vendek körében gyakorlat volt, hogy az irtásokból keletkezett földdarabok és a rajtuk álló épületek családi neveket viselnek. A föld tehát nem pusztán termelési tényező, hanem szimbolikus értékek hordozója is. Mindezek a jelenségek azt eredményezik, hogy a piacon a legkisebb valószínűséggel megjelenő tárgy a föld, azaz hiányzik a földpiac. Alan Macfarlaine szerint a családok és az általuk használt földek folyamatos birtoklásának az időtartama, azaz a családokat és a földet összekötő szálak tartóssága, vagy gyengesége az, amely több, egymással összefüggő tényező - például népesedési folyamatok, öröklési rend, rokonsági rendszer - által befolyásoltan a modernség fokát jelezte a kora újkori Angliában.

2 Távolabbi összefüggéseiben pedig az angliai polgári fejlődés korai kezdeteiben is közrejátszott. Megfordítva és egyszerűsítve a dolgot az élénk földpiac a polgári fejlődés megindulásának, előrehaladott állapotnak indikátora lehet. 80