Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Nagy Varba Vera: Festőasztalosok munkái Pest megyében

ban is felhasználtak s még a református templomban a kar mennyezetén ma is láthatók."

33 Balogh Sándor elfogadta ezt a megállapítást és így illesztette gondolatmenetébe: „Kézenfekvő, hogy július 21-i zöndülés parázs pillanataiban elsőként kimentett 100 deszkát építőanyagnak vegyük. Valóban. Gazdag anyagunk van arra, hogy a kis boltíves templom rossz állapotban van... Mindenesetre az első pillanatoknak az értékféltése azt sejteti, lélektanilag arra utal, hogy puszta építőanyagnál itt többről van szó... Például miért nem a kész templomi székek nagyobb értékével kezdték a mentést? Miért marad éppen a deszka továbbra is a problémák fókuszában?... És az sem elhanyagolható szempont, hogy a festett kazetták bőven hordanak olyan művészi, mesterségbeli és stiláris jegyeket, melyek az 1740. előtti időkre utalnak vissza. Azaz az igazság közelségében tűnő a feltevés, hogy a deszkák problémájánál különböző forrásokból összevásárolt, gyűjtögetett agyaggal állunk szemben."

34 Alig egy hónap telt el azóta, hogy a templom elvesztése bizonyossággá vált. Véleményem szerint nagyon rövid idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy bontásból származó festett deszkát vásárolhattak volna a reformátusok. Ennél sokkal nehezebb gondjaik voltak. A krónika utal arra, hogy a plébános az építkezéshez készülődve köveket hordatott a templom közelébe, sőt űrnapjára a templom kerítéséhez sátrat veretett. A református krónikában nem jegyezték fel, de feltételezhetjük, hogy eközben a reformátusok is készülődtek, lebontották a nemrég felújított templ

omuk kazettás menynyezetét, hogy szükség esetén könnyebben magukkal vihessék. Ekkor még abban reménykedtek, hogy instanciájukra megkapják földesuruktól a kőgranáriumot templom céljára. Ehhez a tervükhöz nagyon jól fel tudták volna használni a lebontott menynyezetdeszkákat. Miután ezt a kérésüket elutasították, csak ekkor kezdtek az új templom építésének gondolatával foglalkozni. 1740. augusztus 6-án hozta meg a küldöttség a földesúr levelét, melyben Imre János jobbágy fundusán engedélyezte az új templom építését.

35 Ekkor vásároltak új faanyagot Szolnokon és faragóácsot is fogadtak.

36 A locsodi erdőből pedig talpnak való keményfát hoztak. Fél év múlva - 1741. március 5-én - a földesúr végre Abonyba érkezett és döntött a katolikusoknál lévő 100 szál deszkáról: a reformátusok megkapták a felét és fele a katolikusoknál maradt. A templom berendezési tárgyait, bútorait a plébános nem tarthatta vissza, de a deszkákhoz, mint a templomépület tartozékához ragaszkodott. A katolikusok tehát 1740-ben a felújított gótikus kőtemplomot kapták vissza, és tulajdonukba került a festett mennyezetdeszkák fele is. Ebből vagy építőanyag lett, vagy megsemmisült: biztosan nem tudhatjuk.

37 A reformátusoknál maradt felerészt beépítették a fatemplomba. Napjainkban pedig már harmadik helyén, az 1786-ban épített református templom karzatmennyezetén található.

38 A jelenlegi beépítésben kétféle régi szegőléc figyelhető meg. Az egyik sárga alapon festett fekete (vagy sötét színű) S vonalas szegőléc eredetileg a négyszögletes kazetták keretezésére szolgált. A keleti karzat mennyezetén található a kazetták 62