Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Nagy Varba Vera: Festőasztalosok munkái Pest megyében

legrégebbi, jó színvonalú későreneszánsz stílusú csoportja, mely 1715-20 körül készülhetett. A kazetták centrális elrendezésűek, fekete kontúros virágornamentika, négyszirmú rózsa, többféle tulipán és ecsetnyomós levelek, szövevényes indák jellemzik. Öt mező kivételével a kazettákat fehérrel alapozták, a díszített kör alakú mezőt fekete kontúr szegélyezi. Ide tartozik még a három csavarodó törzsű cédrust ábrázoló kazetta és a három halat ábrázoló is. A halak stilizáltak - a noszvaji halas kazettán is mind a kecsegének, mind a kárászoknak tulipán alakú farka van. E csoport karzatmellvéd deszkái a nyugati kóruson találhatók, erősen szétszabdalt állapotban, a III. csoport kazettái között. Az első csoport kazettáinak kompozíciója, a festés technikája a Felvidék noszvaji templomfestésével mutat szorosabb rokonságot. Ugyanazt a növényi ornamentikát a noszvaji téglalap alakú kazettákon bonyolultabb kompozícióban találjuk meg, mint Abonyban. Megerősíti a kapcsolatkeresés indokoltságát az egykor Abonyban is meglévő, Éber László által említett, négylábú állatokat ábrázoló kazetták és a noszvaji mennyezet állatábrázolásai. Az állatalakos ábrázolás jellemző volt a debreceni festőasztalosok által készített mennyezetekre is, amint azt a XVIII. században készült nagy beregi és az elpusztult biharpüspöki mennyezetek példája mutatja.

39 Az abonyi kazetták I. csoportja töredék, hiszen az anyag fele megsemmisült. Tombor Ilona szerint a XVIII. század elején ismeretlen festőasztalos készítette a noszvaji mennyezetet.

40 Az abonyi kazetták legrégebbi csoportját készítő festőasztalosok egy műhelyhez tartoztak. Az eddig ismert egykorú révkomáromi asztalosmunkák stílusa (Tök, Mezócsát) ezektől teljesen különbözik. A kazetták II. csoportja 1740 után készülhetett, amikor az új fatemplomban a hiányzó mennyezetdeszkákat pótolni kellett. Megfigyelhető többféle, párosan készített négyzet alakú mennyezetdeszka és a karzatmellvéd téglalap alakú deszkái is összetartozó együttest képeznek. A kompozíció szerkesztése, a mező kör alakú kiemelése követi az első csoporthoz tartozó kazetták szerkesztési elvét. A karzatdeszkán álló olaszkorsós motívum előképe az I. csoportban megfigyelhető szívből kinövő virágbokor lehetett. Jellegzetes az előbbiekhez képest új stilizált szegfű motívum. Véleményem szerint a II. csoport kazettáit ugyanaz a Miskolci Asztalos Imre készítette, aki 1734-ben a noszvaji mennyezetfestést javította és 1735-ben a megyaszói mennyezetet festette. A

III. csoport kazettái 1786-ban készülhettek. Az új templom építésekor a festett mennyezetdeszkákat a karzat mennyezetére helyezték át. A téglalap alakú fás (cédrusos) mezők sablonnal készültek és igen kezdetlegesek. Előképük az I. csoport cédrusos kazettája volt. A régebbi kazetták hiányzó, sérült részeit is - talán egy beázás után - ilyen motívumú betoldással pótolták. Ezt követően 1816-ban újították fel a templombelsőt, ekkor alakították ki többek között a kórusok elejét.

41 Rövid összefoglalásomat azzal a gondolattal zárom, hogy munkám a festett kazetták mielőbbi restaurálásához, a munka megindításához dokumentációként is szolgálhat. 63