Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Nagy Varba Vera: Festőasztalosok munkái Pest megyében

Nagy Varga Vera Festóasztalosok munkái Pest megyében Az abonyi református templom Pest megye népművészetének kutatása napjainkig elhanyagolt területe maradt a néprajzi muzeológiának. A megye múzeumaiban őrzött datált esetleg mesterjeggyel ellátott, vagy mesternévhez köthető tárgyak készítésének és használatának dokumentálása során olyan máshonnan meg nem szerezhető konkrét adatokhoz juthatunk, amelyek a népművészet történetében a helyi stílusok kutatásában nélkülözhetetlenek. Ebben a munkában a néprajzos muzeológus és restaurátormunkája szorosan összekapcsolódik és a tárgyról szerzett ismereteink tovább bővülnek a technikai és szerkezeti jellemzőkkel, amelyek vitás esetekben perdöntőek lehetnek. Biztos kiindulási pontként szolgálnak a további kutatásokhoz is.

1 A fában szegény Alföldön a népművészetnek kevés tárgyi emléke maradt fenn, ezért az Alföld kutatóinak körültekintő gondossággal kell számbavenniük a népművészet történetére rámutató történeti adatokat, melyek az alföldi táj kapcsolatát, más gazdag népművészetű tájakkal megmutatják. A legújabb művészettörténeti kutatások szerint a festett famunkájú belsők a múltban mind az egyházi, mind a világi építészetben elterjedtek voltak.

2 A festett belsők ma túlnyomórészt református templomokban találhatók. A templomi festett berendezésekkel rokon, ugyanezen mesterek kezéből kikerült festett tulipános ládák a XVI. századtól kezdődően egyre gyakoribbá váltak a paraszti menyasszonyok kelengyéjében.

3 A festett ládákat ugyanazok a festőasztalosok készítették, akik a templomi mennyezeteket. A vándor festőasztalosok által festett famennyezetek szintén népművészeti alkotásnak minősülnek. Ezek a mennyezetek a gyülekezet megrendelésére készültek,

4 a gyülekezet tagjai a költségek vállalásával is kifejezték és ezt a korabeli feliratok is tanúsítják, hogy az egész „eklézsia örömére" és az „Úr Jézus dicsőségére" született meg a munka. Debreceni céhmester, Nemes Adonyi János a XVIII. század közepén festette a nagy beregi református templom mennyezetét Nemes Csobi András főbíró költségén.

5 A festett mennyezet díszítményei összhangban álltak a gyülekezetek ízlésével és a festőasztalosok a megrendelő igényeinek igyekeztek megfelelni. A legrégibb erdélyi famennyezet a gogánváraljai, a XVI. század elején (15031520) készült és az utolsó - művészettörténeti szempontból még jelentős templomi memiyezetek pedig a XVIII. század végén. Az Alföldet környező tájakon számos XVII-XVIII. századi festett templombelső maradt fenn. A barokk ízlésű magyar meny57