Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Madar Ilona: Az abonyiak vallásosságáról

tek egymás ablaka alá és elénekeltek 1-2 karácsonyi éneket. Ünnep első napján templomba mentek, úrvacsorát vettek. Másod-, és harmadnapja délutánján István- illetve János-napot köszöntöttek. Szilveszter estéjén fekete ruhában, kendőben, kalapban mentek a templomba, gyászolták az óesztendőt. Az ablakok alá ezen az estén is eljártak boldog új esztendőt köszönteni. Este pedig nagy banketteket tartottak a kocsmákban, körökben. A húsvéti ünnepkör első napja virágvasárnap, utána következik a nagyhét, amely a húsvétra való készülődés jegyében telt el. A házat és az udvart rendbetették. A húsvéti úrvacsora előtti bűnbánati héten a községben lakók esténként templomba mentek, akik otthon maradtak, magukban énekelgették: „Uram, a töredelmes szívet Te szereted. .." A békességre is jobban vigyáztak ilyenkor és a káromkodást is kerülték. Ha valaki elkáromkodta magát, rászóltak: „Hogy akarod felvenni az úrvacsorát?" Nagypénteken ünnepi istentisztelet volt. Mindenki fekete ruhában ment a templomba, a lányok is fekete szalagot kötöttek a hajukba. A kocsmákat mind zárva tartották. Gyászolták az Úrjézus szenvedését. A húsvét ünneplése hasonló módon történt a karácsonyéhoz; úrvacsoravétellel, beteg-, és rokonlátogatással. Áldozócsütörtök Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe. Ezen a napon vizsgáznak a hitükről a vallástevő fiatalok. Pünkösd napján a Szentlélek kitöltetett a tanítványokra. Ezt az ünnepet vidáman ünneplik, kisebb átéléssel, mint a karácsonyt és a húsvétot. A konfirmáltak most vesznek először úrvacsorát. „Én az öreganyámtól hallottam, hogy valamikor nem volt táncmulatság pünkösdtől kezdve, míg az aratás el nem kezdődött, míg az első keresztet össze nem rakták."

8 Az abonyi reformátusok külön úrvacsoraosztással ünneplik október 3l-jét, a reformáció emléknapját. Az emberi élet nagy állomásaihoz fűződő szokások részint otthon, részint a templomban kerültek megélésre. A szülő asszony mellett imádkoztak: „Látod Uram, nincs elég ereje a szülésre, gyennekének a születésre. О add a Te erődet, mert nálad nélkül elvesznek!"

9 Az újszülöttet két hetes korában megkeresztelték. A keresztszülőket a bába kérte fel ünnepélyesen. A keresztelő vasárnap vagy ünnep másodnapján történt a templomban. A lelkész megkeresztelte és megáldotta a gyermeket, a gyülekezet pedig énekelve kérte Isten áldását a kisdedre, életének védelmére: „0 örök Isten, ki atyánk vagy nékünk, ím leborulva, esedezve kérünk, Ez újszülöttnek földi egész éltét Karjaid védjék." Az iskolahagyott gyermekek konfirmáltak. Hitüknek megvallása után kézrátétellel osztott rájuk áldást a lelkész. „Azelőtt a presbiterek sorban kezet fogtak az Úr asztalát körülálló ágendásokkal, de azt már én is csak hallomásból hallottam."

10 Esküvő előtt a házasulandókat otthon a szüleik áldották meg, a templomban pedig a lelkész. 48