Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Madar Ilona: Az abonyiak vallásosságáról

Hétköznapokon a gyermekektől az öregekig mindenki imát mondott ébredéskor. Mosakodás után, törülközés közben a férfiak elmondták magukban a Miatyánkot hangtalanul. Reggelenként könyörgésre jártak a templomba, „csak úgy viselősen". Eszközeiket odatámasztották a templom falának, mikor kijöttek, magukhoz vették. A reggeli templomba járást a reformátusoknak a XVII. századtól törvény írta elő.

6 A református vallásnak egy másik jellemzője az otthoni bibliaóra, az ún. házi istentisztelet, amely a gyülekezés tilalma miatt is kialakulhatott, de Abonyban a nagy kiterjedésű tanyavilág is hozzájárulhatott ehhez. Különösen télvíz idején, mikor jobban ráértek és az utak is nehezebben voltak járhatóak. A gyermekek tanítás előtt és után mindig fohászkodtak az iskolában: Atyánk add ránk áldásodat, Hogy jól töltsük el napodat, Hogy ne legyünk itt hiában, E szent célú iskolában. A határban való munkálkodás előtt áldást kértek, utána megköszönték, hálát adtak. Szántás előtt a földbe akasztott ekét hátrahagyták, előre mentek az állatok fejéhez és kalapot levéve imádkoztak. Voltak akik a Miatyánkot mondták el. Aratás előtt megköszönték a termést. „Most, amikor áldásod megadtad, fogadd el köszönetünket és hálánkat! Légy áldott Urunk és Istenünk mindazon jótéteményért, amit velünk, méltatlanokkal közölni méltóztattál. Add Uram, hogy áldásoddal mértékletesen éljünk. Azt se engedd azonban elfelejtenünk, hogy vannak szegények, akiket nekünk segíteni kell."

7 A vasárnapokat és az ünnepeket templombamenéssel szentelték meg mind a községbéliek, mind a tanyán lakók. Ilyenkor mindig délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepi istentisztelet. Templomba menés előtt megtisztálkodtak, tiszta ruhát és tiszta lelkületet öltöttek, Isten szavát várták. Különösen ünnepélyes volt az az istentisztelet, mikor úrvacsorát osztottak. Olyankor hitükben megerősödtek. Ezeken kívül az ünnepek megülése jelentette a keresztyén vallás örömteljes megélését. A karácsonyt megelőző időszak megülése jelentette a keresztyén vallás örömteljes megélését. A karácsonyt megelőző időszak neve advent. Akkor már készülődtek Jézus születésének megünneplésére. A gyermekeket karácsonyi versekre és énekekre tanították: Én kicsike vagyok, Nagyot nem mondhatok, Mégis tudom azt az egyet, A kis Jézus ma született. Ilyenkor a házi istentiszteleteken Jézus születésének történetét olvasgatták a Bibliából, utána elmélkedtek fölötte, végül karácsonyi énekeket énekeltek. Szentestén otthon ünnepeltek. A gyermekek imádságot és versikéket mondtak a fa alatt, majd meggyújtották a lámpát, a gyermekek megkapták ajándékaikat, s kezdődött a vacsora. Valamikor szokás volt a karácsonyi köszöntés a reformátusok körében is. Elmen47