Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Kulcsár Gabriella (MTA Régészeti Intézete): Előzetes jelentés Kakucs–Balla domb középső bronzkori tell-településének leletmentő ásatásáról 1992–1993. Adatok Dél-Pest megye bronzkori településtörténetéhez

A dombok körül és között erődítés: földsáncárok nyomait már nem tudtuk megfigyelni. Azonban tényként említhető, hogy a mai utcák: Fő út-Malomkert út egy-egy, a dombokat elválasztó illetve körbevevő mélyedésben halad, melyek létét egyaránt indokolhatjuk mind természetes, mind mesterséges okokkal. 1992-93-ban a Balla-domb központi platóján („A" szelvény: 10x10 m) és északi lejtőjén („B" szelvény: 4x5 m) folytattunk feltárásokat. Az ásatáson megfigyelt jelenségeket a legkorábbi (őshumusz gödrei) és a legkésőbbi (proszint) települési elemeket kiemelve, időrendben haladva vázlatszerűen ismertetjük. Kakucs-Balla domb geológiai alapját, csakúgy, mint a környező mocsarakból kiemelkedő ős-Duna-parti dűnesor részét képező szomszédos vonulatokon is, világossárga hordalékföld alkotja. Ezen halmozódott föl az a 70 cm vastag sötétbarna, zsíros tapintású őshumuszréteg, melyben jelen esetben a legkorábbi emberi megtelepedés nyomait észlelhettük. A fix 0 ponttól 237-240 cm mélységben feltűnő őshumuszban 17 gödör körvonala volt megfigyelhető. Ezek egyrészt a település legkorábbi, kerek, hengeresen mélyülő gödrei (G 8, 12, 13, 14, 16, 17, 18), illetve az itt véget érő későbbi, felsőbb szintekből induló gödrök (G a, 1,2, 3, 5,11, 15). A korai tüzelési és szemétmaradványokat tartalmazó 5 korai gödörhöz tartozó felépítményre az őshumuszba mélyedő 78 db karó- és nagyobb cölöplyuk nyújt adalékot. Ezekből körülbelül 30 a korábbi szintekhez sorolható. A fennmaradó 48 cölöplyuk nehezen értékelhetően a Ga, 3, 8-9. gödrök körül sűrűsödik, egy vonalba rendeződik, minden további rendszer megállapíthatósága nélkül. A leletanyag alapján az őshumuszba mélyedő gödrök kora nem válik el élesen a következő 4. szint késő Nagyrév- korai Vatya átmeneti anyagától. A gödrök jelentősége kulturálisan fokozatbeli, a település fejlődésén belül pedig a később felépülő, kialakuló falu szerkezeti alapját képezte. A település kezdetének rekonstruálása során két főbb lehetőség szolgálhat magyarázatul az őshumuszban megfigyelt jelenségekre: a dombon és környékén megjelenő első csoportok nem vették igénybe a központi Balladomb (kis vár) platóját, de az általunk vizsgált területen kívül már felépültek az első házak, vagy, a korai fázisban a nagyobb építkezések előtt csak a gödrök és a mellettük álló ideiglenes szállások (Id. a cölöplyukak utalnak erre) jelenthették otthonukat. A feltárt gödrök nagy valószínűséggel nem agyagnyerésre szolgáltak, azokat a vékonyabb őshumuszréteggel fedett domblejtőkön sejthetjük. Az egyrészt meglepően üres gödrök (G 8, 12, 13: csupán néhány állatcsont volt bennük) tüzelési maradványokat tartalmaztak, melyeket kirívóan ép, jellegzetes és gazdag kerámia- és kőanyagot tartalmazó, nehezen meghatározható funkciójú gödrök egészítenek ki (G 12, 14). Változó minőségű padlóroncsok jelentik a település első tapasztott agyagpadlóval, esetleg paticsfallal jellemezhető házakból álló szintjét (4. szint). A vizsgált területen egymástól hiátusokkal, bizonyíthatóan nem gödrökkel, hanem törmelékkel, szeméttel fedett „utca" részletekkel elválasztott padlótöredékeket lehetett megfigyelni. A szintet két, ÉK-DNY irányban csaknem párhuzamosan futó és egy, a fentiekre merőleges, de azokat nem metsző ÉNY-DK irányú, körülbelül l-l, 5-2 méter széles 348