Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Kulcsár Gabriella (MTA Régészeti Intézete): Előzetes jelentés Kakucs–Balla domb középső bronzkori tell-településének leletmentő ásatásáról 1992–1993. Adatok Dél-Pest megye bronzkori településtörténetéhez

a megszakadó padlóvégvonalakkal jelzett „utca" három - négy egységre osztja. A közvetlenül az őshumuszra felépített 4. szinten a 25-30 cm vastagságúra összetömörödött padlórészleteket legalább egyszer, de néhol kétszer is megújították. Az ásatás során csak az utolsó megújításokat és az általuk lezárt rétegeket tudtuk több-kevesebb sikerrel megfigyelni, míg az adott szinten belüli megújítások időrendje technikai szempontból elkülöníthetetlen. A település életének kezdetén közvetlenül az őshumuszra vékony (1-2 cm) szerves (fű-széna) réteg került, külön alapozás nincsen. Lehet, hogy ez az alapréteg a letaposott fű maradványa, amit egy, szintén nagyon vékony (2-3 cm) kevert sárga agyag réteggel tapasztottak le. A padlót több helyen egyszer-kétszer újra letapasztották. Ezekből a megújításokból adódnak a megfigyelt szint egyenetlenségei. Soha nem újították meg az 1. egység nyugati sarkát. Itt mindvégig az első, nagyon vékony agyagfelhordás maradt meg, mely néhol ki is kopott. Nehezen lehet rekonstruálni a telep 4. szintjének felhagyási ütemét. Az átépítés során vastag (25-30 cm, sőt néhol 40 cm), kevert barnásszürke réteggel fedték le az elplanírozott felületet. Ugyanakkor bizonyíthatóan voltak a falurészleten belül olyan területek, ahol az újak mellett tovább használták a korábbi épületeket is. A szelvény déli negyedébe eső településrészlet a 3. szint felhagyása után nem újult meg. Akiterjedt területen a porhanyós föld betöltésében rengeteg kidobott állatcsont és kerámia fedte a területet. Ekkor ássák ki a G 7 és G 13 gödröket, ahova a 3. szint törmelékét takarítják el. Később tovább bővül ez, a településen belüli szemétlerakó terület, mely a településen belül használaton kívüli területté vált, ahol a 2. szint élete során keletkező hulladékot tárolták. Az 1992 augusztusában megkezdődött feltárások kezdetén egy tolólapos erőgéppel a domb központi platójának mai, enyhén szemetes, hosszú évek óta a tulajdonosok által bolygatott felszínét 40-50 cm vastagságban tisztítottuk meg. Az így kapott mesterséges felszín puha törmelékes földjében a bronzkori település utolsó, fedő rétegével összekeveredetten bronzkori, késő középkori, újkori kerámiát, valamint tégla-, kő-, és salaktörmeléket figyelhettünk meg. Ezt a 30-35 cm vastag kevert réteget szubhumusznak neveztük. Ezt az 1. bronzkori szintet takaró kevert, teleplefedés, az úgynevezett proszint követte. A törmelékréteg megtette jótékony hatását, mert megóvta az újkori beásások jórészétől a domb alsó szerkezetét. A szubhumusz már keveredett a bronzkori telep felső zárórétegének (proszint) anyagával. A település életének végét jelző (Vatya III.-Koszider) gödrök (Ga-3. obj., Gb, Gc, Gd, Ge, Gl-1. objektum) kezdő körvonalait nehezen állapíthattuk meg a proszint szürke kevert felszínén, de egy részüket fokozatok szerint elkülöníthettük a telep utolsó vertfalú, agyagpadlójú házait jelentő 1. szint szerkezetétől. [Különösen a Ga gödör részét képező zsugorított csontvázas sírt (3. obj.) tekintve.] Az 1. szinten a gödrök általi bolygatottság miatt összefüggő házakra nem következtethettünk. Kakucson a telep szintjei között nem figyeltünk meg pusztítás, rombolás nyomait, nincsenek leégett házak. Egyedül a házak romjai között talált emberi koponyamaradványok utalhatnak mégis egy kisebb szerencsétlenségre. Ettől eltekintve háborítat349